A Bajkál–Amur-vasútvonal, rövidítve BAM (oroszul: БАМ – Байкало-Амурская магистраль) egyike a Föld leghosszabb és legjelentősebb vasútvonalainak.
Szélsőséges időjárási és geológiai környezetben épült. Kelet-Szibériának és az orosz Távol-Keletnek a Transzszibériai vasútvonal mellett a legjelentősebb közlekedési artériája.
Hossza 3819 km.
Az Irkutszki területen lévő Tajsetet köti össze az Amur melletti Komszomolszk-na-Amure várossal.
A nyomvonal:
A vasútvonal teljes hossza a Komszomolszk-na-Amur-t a Szovjetszkaja Gavannyal összekötő 468 km hosszú szakasszal együtt 4324 km.
A Transzszibériai vasútvonalból Tajsetnél ágazik ki.
Bratszknál keresztezi az Angarát, Uszty-Kut mellett a Lénát.
Északról megkerüli a Bajkál tavat.
Komszomolszk-na-Amur-nál keresztezi az Amurt és Szovjetszkaja Gavanynál éri el a Csendes-óceánt.
A vasútvonal nagyobbrészt középhegységekben halad.
Legmagasabb pontja a Mururinszkij-hágó (1316,93 méter).
A BAM-on nyolc alagút épült, ezek közül az Észak-mujszki Oroszország leghosszabb alagútja. Keresztez továbbá 11 jelentős folyót, és a terepviszonyok bonyolultságát jelzi, hogy 2230 kisebb és jelentősebb hídon halad keresztül.
A vasútvonal nyugati része villamosított (Takszimo állomásig).
A keleti részen dízelvontatást alkalmaznak.
Az építkezés első szakasza:
A BAM építését elrendelő határozatot a Szovjetunió kormánya (A Népbiztosok Tanácsa) 1932-ben hozta.
A vasútvonal építését elsődlegesen stratégiai megfontolások indokolták, mivel a Transzszibériai vasútvonal nyomvonala túlzottan közel van a kínai határhoz.
A tervezés és a tervezett nyomvonal feltárása még ebben az évben elkezdődött.
Ezt követően három, a leendő vasútvonalat a Transzszibériai vasútvonallal összekötő szárnyvonal építésével folytatódtak a munkák.
1937-ben rögzítették a végleges nyomvonalat, 1938-ban kezdődött az építkezés Tajset és Bratszk között a nyugati oldalon, és 1939-ben a keleti oldalon Komszomolszk-na-Amure és Szovjetszkaja Gavany között.
1942 januárjában leállították az építkezést. A síneket, hídszerkezeteket részben visszabontották és a Sztálingrád–Szaratov–Uljanovszk frontvasút (a sztálingrádi front utánpótlásának biztosítására épített alkalmi vasútvonal) építkezésénél használták fel.
A nagy honvédő háborút követően létrehozták az AMURLAG Javítómunka-tábort. Az építkezést egészen 1953-ig, a gulag rendszer felszámolásáig, az AMURLAG foglyai végezték.
Ez alatt az idő alatt elkészült a Komszomolszk–Berjozovij (Posztisevo) szakasz. A Komszomolszk-na-Amure és Szovetszkaja Gavany közötti 460 km-es szakaszt 1945-ben, a Tajset–Bratszk–Uszty-Kut (Léna) szakaszt pedig 1950-ben adták át a forgalomnak. Ezt követően a további munkálatokat felfüggesztették.
Az építkezés második szakasza:
Az építkezés folytatásáról a Szovjetunió Minisztertanácsa 1974. július 8-án kelt kormányhatározatával döntött.
Ez egy 3100 km hosszú elsőosztályú vasúti fővonal építését rendelte el, Tajset és Uszty-Kut között második vágány építését, és a Tinda–Berkut között hiányzó 400 km megépítését.
1970-es években a BAM építkezését összszövetségi komszomolista építkezéssé nyilvánították. Ennek megfelelően fiatalok tízezreit irányították az ország minden részéből a építkezés mentén elhelyezkedő komszomolista építőtáborokba.
Ekkor terjedtek el azok a viccek, amely szerint a BAM jelentése: Brezsnyev Átveri a Fiatalságot (oroszul: БАМ — „Брежнев Абманывает Молодёжь”.[1])
Az építkezés 12 évig tartott és 1984. október 27-én fejezték be.
A menetrendszerű forgalom a teljes hosszon csak 1989. november 1-jén indult el.
Az Észak-Mujszki alagút csak 2003-ban került átadásra. Ez az alagút egy 30 km hosszú nagy szintkülönbségű szakaszt váltott ki.
A BAM napjainkban:
Az építkezés napjainkban is folytatódik. Befejeződött a Tindából kiinduló Jakutszk felé vezető Amur–Jakutszk-vasútvonal (AJaM) építése.
A vasútvonal első szakaszát Aldan és Tommot között már 2004-ben átadták, és 2009 áprilisától a vonatok már Amgáig közlekedtek.
A Nyizsnyij Besztyah állomásig tartó utolsó északi szakaszt hivatalosan 2019. július 27-én adták át.