(A kisfilm azért nevezi lóvontatású villamosnak, mert a vágányzat része a Man szigeti villamos hálózatnak)
[Charles Guard]
- május lesz az utolsó időpont, hogy a Douglas-i lóvontatású villamosok közlekednek a két-vágányú pályájukon a sétány mentén. A javasolt közúti munkák a sétányon azt jelentik, hogy a villamos vágányokat kiemelik, és valószínűleg átteszik a közeli gyalogos útra. A lóvontatású villamos a Man szigeti élet egy ikonikus része, mióta elindult 1876-ban.
Thomas Lightfoot, egy Lancashire-i kivitelező és vasúti mérnök volt az, aki Man szigetére ment nyugdíjba előző évben a feleségével és 13 gyereke közül a legtöbbel, aki finanszírozta és megépítette a lóvontatású villamost a tengerparton. Csak néhány hónapot töltött itt, amikor a Douglas öböl szép íve ellenállhatatlannak tűnt számára, hogy meg kell építse az egyik utolsó villamost. A terv gyorsan átment a szükséges jóváhagyáson, és 1876 végére a lovak és villamosok már fel alá járkáltak a sétányon, nagy népszerűségnek és elismerésnek örvendve. Azokban az időkben, a villamosság vagy a benzinmotor előtt, minden lóvontatású volt, és habár a sziget modernizálódott amikor a dolgok továbbfejlődtek, a lóvontatású villamos valahogy túlélte, és most már egyike annak a két rendszernek, mely megmaradt a világon.
Az évek során a boldog turisták százezreit szállították a sétányon, és a képüket mindenen felhasználták, a képeslapoktól a hűtő mágnesekig.
[Villamos istállók]
A csapaton kívül, amely mindezt lehetővé tette, a Nyár hegy lábánál található istállók. És itt vannak ők, Rocky, Teddy, Ian és társaik. Kint vannak minden nap, nyáron, egy olyan szolgáltatást nyújtva, mely híres szerte a világban. A személyzet az istállókban szeretettel gondoskodik a lovakról, és itt etetik, fürösztik, samponozzák, és aztán lezuhanyozzák a lovakat minden nap. Amit a lovak igazán akarnak az, hogy kint legyenek az úton. Minden nap két fordulót tesznek meg a tengerparton, mielőtt visszatérnek az istállókba.
A lovaknak van egy csodálatos képességük, hogy sokkal jobban megbirkózzanak a forgalommal, mint sok ember teszi. Soha nem tűnnek ijedtnek a buszoktól, motorkerékpároktól, pedig néha bizarr vezetést láthatsz a sétányon.
A lovak feltűntek számtalan filmben és dokumentumban, és mindig „eladási pontok” voltak Douglas és a sziget számára. És minden turista film úgy jellemezte őket, hogy találkoztunk a híres Douglas-i karakterrel, egy régi-vágású, egyszerű, becsületes lóval, a 80 közül az egyikkel, akik a lóerőt szolgáltatják a világhírű villamos számára a sétány mentén, egy lassú, egyenletes mozgással a nagy forgalomban, és a vidám tömegben.
A lóvontatású villamosok a turisták öröme, és az a mód, ahogyan a modern közlekedés együtt áramlik velük. Ez maga a Man sziget változatosságának egy ábrázolása, felfedve, hogy a régi hogyan párosul az újjal. És ünnepi harmóniát szolgáltat azokban a napokban, amikor turisták százezrei jönnek a szigetre minden évben. Volt, hogy egy időben több mint 12 villamos üzemelt, sorban álltak az utasok, hogy felszállhassanak, ahogy ezen az 1920-ban készült különleges fotón is láthatod, amikor a turizmus a csúcsán volt. Mint kisfiú, laktam egy hotelben a sétányon, és mindig tudtam, hogy a lovak patáinak hangja minden tavasszal azt jelentette, hogy a nyaralási szezon újra megkezdődött, és minden rendben van a világgal.
A kalauz sípjának a hangja szintén egy jelzés volt, hogy a villamosok készen álltak, és a lovak reagáltak a sípra, de nem mindig a ló. A kései Alfie Gilmore, aki egész életét Douglasban töltötte, visszaemlékezett, hogy egy papagáj is beszállt a buliba az 1930-as években. Volt egy másik papagáj is a sétányon, a Cresent hotel közelében, és az emberek nyáron mindig kitették ezt a papagájt a lépcsőkre, a sétányon a lépcsőkre. Ez a papagáj tudott fütyülni, pontosan ugyanúgy, ahogy a kocsi kalauza tudott, és a lova megállt. És aztán fütyült másodszor is, és a ló elindult. És nagy balhét csaptak ezzel kapcsolatban. Elhatározták ezek után, hogy álljak meg ott, mert a megálló egyébként körülbelül 10 vagy 15 yarddal (9-14 méterrel) odébb van. Így aztán hagytuk, hogy a papagáj parancsoljon a személyzetnek, és elindultunk a kocsival. Boldog idők.
Habár magán vállalkozásként kezdtek 1902-ben, átvette őket a Douglas Részvénytársaság, aki még mindég üzemelteti a lóvasutat. Minden évben közlekednek, mióta megkezdték, kivéve a második világháború hat évét.
Abban az időben a szigetet és Douglas-t különösen, beborították a szögesdrót kerítések, mivel fogolytáborokat állítottak fel, hogy bebörtönözzék az idegen ellenséget. A Douglas-i sétányon a kerítések a villamos vágányok között voltak, a szolgáltatást lehetetlenné téve. Amikor a háború véget ért, és a kerítéseket eltávolították, a lukakat, ahol az oszlopok álltak, kifoltozták aszfalttal, és ezek a négyszögek még mindég láthatók.
Manapság, hamarosan kemény munka kezdődhet a sétány újra burkolásával, és amikor mindez befejeződik, várható, hogy a lóvontatású villamos egy új helyre kerül. De a fontos az, hogy tovább működik. Már több mint 140 éve, hogy kezdtek, és a lópaták dobogása a Douglas-i sétányon már régóta fontos része a Man szigeti nyárnak.
[Zene]
[Charles Guard filmje]
Kiegészítés:
Alig 3 km hosszú pályán, áprilistól szeptemberig kilenc órától este hét óráig, 20 percenként indulnak a járatok.
A vonal Douglas kikötőtől Derby várig vezet. Nyomtávolság 914 mm.
A világon még működő lóvasutak:
- Wellington, Új-Zélamd
- Skócia, Royal Deeside
- Írország – The Cork and Youghal vasút
- Budapest, Füsti
- Brandenburg, Németország
- Hessen-Schlangenbad, Németország