Pekingtól Lhasa-ig az egyvágányú vasútvonal hossza 1956 km, a vasúti utazás időtartama 47 óra.
A sebesség a vonalon 110 km/h.
Pekingtől Golmud-ig normál terepen a vasút már 1979-ben megépült. Golmud 2800 m magasan van.
Golmud és Lhasa közötti második szakasz 1142 km hosszú, melyből 960 km van 4000 méternél magasabban, és 550 km permafrost fagyott talajon.
A vonal legmagasabban fekvő állomása Tanggula 5068 m magasan a tengerszint felett.
A vonal 2. szakaszán az építkezés 2001-ben kezdődött és 2006 júniusában fejeződött be.
Ezen a kemény terepen 7 alagút és 675 híd épült.
140.000 munkás, és a nagy magasságban (4-5000 m) történő munkavégzés (oxigén hiány) kockázatai miatt 7.000 egészségügyis dolgozott az építkezésen.
A Lhasa express Peking nyugati pályaudvaráról indul, ahol 400.000 utas fordul meg naponta.
A tibeti vonal építését az 1950-es években kezdték meg.
Körülbelül 3000 munkás halála után, az építés félbeszakadt.
1999-ben jelentették be, hogy az építést folytatják.
Golmud után a Kunlun hegységen kell átkelni.
A tibeti fennsík 2.5 millió km2, ami Kína területének egynegyedével azonos
Télen itt a –35 C fok hőmérséklet is előfordul.
Ezen a területen 550 km hosszon a permafrost (állandóan fagyott talaj a jellemző).
Ennek vastagsága 50-60 méter is lehet.
A nagyon rövid melegebb időszakba azonban a talaj felenged, és felpuhulva mocsarassá változik.
Ennek elkerülésére hűteni kell a talajt a vasút alatt.
Ezért a vasút építése egyedi, különleges megoldásokat igényelt.
Egyik megoldás a zúzottkő hőelvezetési képességének kihasználása, mellyel 3 C fok hűtés is elérhető.
A másik megoldás a termoszifonok alkalmazása 34 kilométeren.
Nagyok sok helyen pedig a vasút cölöpökre épült, a cölöpökkel letámaszkodva a permafrost réteg alatti szilárd kőzetre.
3000 pillért készítettek 7 hónap alatt.
A 11.7 km hosszú hidat permafrost hídnak is nevezik.
A már említett oxigén hiánnyal kapcsolatban, 4800 méteres magasságban oxigén már csak fele mennyiségben van, mint a tengerszinten.
Ezért 18 kilométerenként egészségügyi állomásokat létesítettek.
A forgalomirányításhoz pedig 15 kilométerenként rádióállomásokat, amik a 2300 km-re levő irányító központtal állnak kapcsolatban.
A tibeti fennsíkon két rezervátum is található, melyek területe akkora, mint Anglia és Wales területe együttvéve.
A nagyobb magasságot elérve a vonaton oxigén ellátó berendezést működtetnek.
A vonat szennyvizét (mosdók, konyha) nem engedik a pályára, nehogy helyi olvadást okozzon, hanem tartályokban gyűjtik, és helyenként leszívják, ami kevesebb mint 10 percet vesz igénybe.
A vasúti pályára a permafrost területen három dolog is veszélyes:
- az erős szelek által hordott homok, bekerülve az ágyazatba
- a globális felmelegedés
- a korom veszély (a hó felületére jutva, nagyobb hőelnyelést tesz lehetővé)
Tibet fővárosának Lhasának a pályaudvara egy 35 millió dolláros projekt volt.
Lhasa legszebb műemléke pedig a Potala palota.