[Financial Times)
Van egy vonat mely elvisz a világ néhány leglátványosabb táján keresztül.
Ez egy utazás, amit már nagyon régóta meg akartam tenni.
5:00 óra van.
Még a teámat sem ittam meg. De itt vagyok az El Chepe-nél, Mexikó utolsó személyszállító vonatánál, és nagyon izgatott vagyok.
Az El Chepe a Chihuahua Pacifica vasút beceneve, mely Chihuahua város és Los Mochis között közlekedik a kaliforniai öbölnél Sinaloa államban.
A mexikói vasutakat 1937-ben államosították, és 6 évtizedig az állam üzemeltette.
De a privatizáció sztráda és légi járat növekedéssel lényegében kiirtotta a személyvonatos utazást az 1990-es évek végére. Az El Chepe-t 1998-ban privatizálták, és ez az egyetlen túlélő útvonal.
Jose Contreras 16 éves korában italokat árulva kezdett el dolgozni a vonaton.
„Az El Chepe egy nagyszerű dolog. Hogy van ez a vonatunk a büszkeség forrása minden mexikói számára, különösen hogy ilyen vonatunk van.
Egész Mexikóban ez az egyetlen, ami megmaradt.”
17 menetrendszerinti megálló van ezen az utazáson.
Habár, nem hivatalosan több mint ötvenszer is megállhat.
Az egyik megállóban, miközben Jose veszekedik a tömeggel, megengedték, hogy felszálljak a mozdonyra, hogy beszélhessek a mozdonyvezetővel Victor Gomezzel.
„635 kilométer Chihuahua várostól Los Mochis-ig. 85 alagút van és 39 híd.
Innentől kezdve 200 kilométeres hegylánc van, és aztán megváltozik egy tropikus klímává.
Szóval áthalad a hegyről a tropikus klímába.”
A vonal építése 1898-ban kezdődött, de a késések a mérnöki tevékenység korlátjai, finanszírozási nehézségek és a mexikói forradalom miatt azt eredményezték, hogy a vasút csak 1961-ben lett befejezve.
Határozottan megérte az erőfeszítést.
Pontosan ez az, amiért el akartam jutni az El Chepe vonatra!
Teljesen elbűvölő, és ezek még nem is a legjobb helyek.
Az útvonalon a vonal felkapaszkodik 2.400 m magasra, fel Mexikó legendás Sierra Madre hegyei közé.
Megállunk Divisadero-nál.
Itt az utasok rátekinthetnek a Copper Kanyonra (Réz Kanyon), ami ténylegesen nagyobb, mint az amerikai Grand Kanyon. Olyan messzire terjed ki, amennyire csak ellátsz, és olyan mély amilyennek láthatod.
Feltételezik, hogy egy folyó van odalenn, Ki tudja hol? Egyszerűen csodálatos.
Zöld. Csipkézett. És csak tart tovább, és tovább, és tovább.
Sajnos csak 15 percet kaptam, hogy mindezt befogadjam, mielőtt újra elindulunk.
E terület egyes részei csak az El Chepe vonattal érhetők el, így ez egy fontos közlekedési rendszer a helyiek számára. Mások számára eltérő a motiváció, hogy utazzanak e vonaton.
Ezek a nagymamák nyaralni mennek minden évben a férjeik nélkül.
„Tudnál hozni mindegyikőnknek egy angol férfit?”
„Aha, egy angol férfit mindegyikőtöknek. Megjegyeztem.”
Még ha a légkör jókedvű is, még mindég ott van a felemás és szürreális emlékeztető, hogy Sinaloa állama, ahol a hírhedt drogbárót El Chapo Guzmán-t elfogták, nincs mesze ide.
Nehéz volt otthagyni a bulit, de még mindég sok a látnivaló odakint.
Ahogy a fény elhalványul, fokozatosan lekanyargunk Los Mochis-ba, és órákkal később elérjük célállomásunkat
Éjjel két óra van. Vonaton voltunk tegnap reggel 6 óra óta.
De végül is itt vagyunk Los Mochis-ban, Sinaloa államban.
Ez egy felejthetetlen utazás volt, de most már ideje van az alvásnak.