Észak-Afrika második legnagyobb területű országába a gyarmatosító olaszok hozták el a kötöttpályás közlekedést,
akik 1911 és 1927 között összesen több, mint 400 kilométer hosszan építettek ki 950 mm nyomtávú vasútvonalat az ország
földközi-tengeri partvidékén.
A második világháború idején az előrenyomuló szövetségesek Egyiptomból Kelet-Líbiába vezettek egy normál (1435 mm)
nyomtávolságú vasútvonalat az utánpótlás megkönnyítése céljából, de ezt a háború után, 1946-ban felszámolták.
Az olaszok szőttek terveket az egymástól 650 kilométer távolságra fekvő két legnagyobb líbiai város, Tripoli és Bengázi
vasúttal történő összekötésére, de mivel kiűzték őket a gyarmatukról, ebből sem lett semmi, és a megmaradt vasútvonal is
szépen az enyészeté lett, mígnem 1965-ben – az akkor már független ország kormányának döntése értelmében – teljesen
felszámolták a líbiai vasutat.
A Líbiai Királyságot megdöntő Kadhafi ezredes uralma idején, az 1990-es években nagyszabású tervek készültek a vasúti
közlekedés feltámasztására, de a terv készítőjével együtt az ellene fellázadó tömegek áldozatává lett.