[Zene]
1948 óta a teljes vasúthálózat, a DPRK a Koreai Államvasutak irányítása alatt áll.
A szervezet a Vasúti Minisztérium üzemeltetési karjaként szolgál, ami egy kormányzati testület, mely felelős, hogy felügyelje az általános üzemeltetést.
Habár ma már a hálózatot egyként irányítják, ez egy viszonylag új fejlesztés.
A korai építkezések legtöbbje megtörtént a második világháború előtt a japán megszállás idején, ami egy jelentős növekedést hozott az infrastruktúra projektekben egész Koreában.
Ebben a videóban megtekintjük a hálózatot, amely a modern Koreai Államvasutakat alkotja.
Kezdetnek azokra a vonalakra összpontosítunk, amik a 38. szélességi körtől északra épültek meg, amikor Korea még egységes volt.
Igazából nem leszünk képesek mélyre hatolni a legkisebb részletekbe ebben a videóban.
De kell adjon nektek egy elképzelést, hogy a vasút hogyan nőtt át a múlt századból a mai 4700 kilométeres hálózattá.
[Kyongui vonal, 1906]
Az első fő vasútvonal, mely keresztülhaladt Korea északi felén, a Kyongui vonal volt, megnyitva 1906-ban,
Kyungsongból a mai modern Szöul-ig, Phenjan-on keresztül, és kapcsolatba kerülve az északi határon Kínával.
[Pyongnam vonal, 1910]
1910-ben egy új vonalat nyitottak meg, összekötve Pyongyang-ot Nampo kikötő városával.
Ez a Pyongyang vonal a legrégibb vonal a hálózaton, amely még mindég megtartotta az eredeti nevét
[Kína, Korea, Szöul, Japán, Csendes óceán, Szám, Bangkok
Ettől a ponttól 1945-ig Korea japán megszállás alatt állt. A japánok erősen beruháztak az infrastruktúrába szerte az országban, és ez okozta a jelzett növekedést a megépített vasútvonalak számában.
[Phenjang Colliery vonal, 1911]
1911-ben egy rövid vonal nyílt meg Phenjang és Sadong között, a Phenjang Colliery vonal.
[Kyongsong vonal, 1914]
Három évvel később befejeztek egy fővonalat, összekötve Kyungsong-ot Wonsan kikötőjével a keleti parton, melynek neve Kyongsong vonal, hasonlóan a Pyongnam-hoz.
[Kyongsong Wonsan]
Tisztán láthatjuk itt, hogy működött a vasútvonal elnevezési rendszer Koreában.
Mindegyik név az első szótagot veszi mindkét végállomás nevéből, hogy vegyülékszót alkosson.
[Kyomipo vonal, 1915]
1915-ben a Kyomi vonal összekötötte Songnim ipari városát a Taedong folyónál, a Kyongsang vonallal, becsatlakozva Hwanghu-nál.
[Hamgyong vonal, 1920]
Két évvel később megépült a leghosszabb vonal, befejezték a Hamgyong vonalat, ami Hamgyong tartomány teljes hosszán áthaladt, összekötve Wonsan városát Hueyong városával az északi határon, Kínával.
Ez a vonal áthalad Chongjin fő ipari városán, amit ma az acél városának emlegetnek.
És Hamgyong ma a DPRK második városa is. Az 1920-as években a japán birodalom túlhajszolt építkezést kezdett, megépítve öt új fővonalat Észak Koreában.
[Tomun vonal, 1922]
A nyugati Tomun vonal összekötötte Hueyong-ot Kangali-val a távoli északon.
[Hamnam vonal, 1923]
A Hamnam vonal északra haladt Hamhung városától a pujon-i felföldre, egészen Xinhung-ig.
[Hambuk vonal, 1929]
A Hambuk vonalat megnyitották, összekötve Musan-t Komusan-nal.
[Tonghae Pukpu vonal, 1929]
És a Tonghae Pukpu vonal, ami Yangyang-tól indult (ami most dél-Korea része) keresztül a Kung Gangsan régión, hogy ott véget érjen.
[Sunchon]