Várakozás az állomáson a libériai expressz-re.
Nincs menetrend, így csak le kell ülni és várni, amíg egy vonat megérkezik.
Ezt a helyiek úgy nevezik, hogy vasút készítés.
Megtolják (és lökik) az üzemeltetők és az utasok is.
Az út 24 órába is telhet, ami egyébként 3 órás út közúton, de megéri.
A költsége attól függ, hogy hány ember tud elférni egy ilyen „vonaton”.
Ez függ a vonat méretétől és a készítőtől.
[Fahnion Gbakoyah, utas]:
Ez (a vonat) különböző méretekben készül, és van néhány méret.
Mi egy olyanban utazunk, ami elvisz legalább 15 személyt.
15 ember fog erre felszállni. Időnként 20-an is vannak, hogy elmondhassuk: ez az!
Ha találkozol egy szembejövő vonattal, csak le kell venni a tiedet a vágányról.
A vonatkészítés az 1990-es években kezdődött, Libéria brutális polgárháborúja közben, ami az ország infrastruktúráját romokban hagyta.
[Eric Pearson, „Készíts-egy-vonatot” üzemeltető]:
„Tolod és elfáradsz, és pihensz 5 percet. Aztán több erőre kapsz, és újra keményen tolhatod”
- Élvezed? Szereted ezt a munkát?
- Nem , nem szeretem ezt a munkát, mert a távolság nagy, és lesorvadnak az izmaim.
Nem, mert mi akartuk ezt a munkát, aztán észrevettük, hogy miért nincs túl sok utas manapság.
[Christian Purefoy, Bong bánya, Libéria]:
A „vonat építés” egyik hátránya nyilvánvalóan az, hogy nagyon nyitott, ki van téve az elemeknek, ahogy ez működik, teljesen fából készült és szögekből, és csak a kerekek vannak görgőscsapágyból, amik a síneken haladnak.
Ha a vonat időben érkezett, úgy vélem, ez mindent elmond Libériáról.
Valóban óriási a kihívás, egy hosszú út áll előttünk, de mindenképpen meg akarjuk tenni.
[Christian Purefoy, CNN, Bong bányák, Libéria]