Kint vagyok, hogy megtapasztaljam, hogy néz ki egy első osztályú vonat Tanzániában.
27 óra hosszú az út, 16 dollárba kerül, és a másik lehetőségem az volt, hogy fizessek 3 dollárt, és utazzak harmad osztályon.
Nyilvánvalóan az első osztályt választom.
Biztosan állíthatom, hogy amit most keresek, az a társadalmi távolság, ami nem egy szempont itt, ebben az országban.
Ott van az állomás, uram isten!
Kívánjatok nekem szerencsét!
Megpróbálom megtalálni az első osztályú fülkémet, úton Dodoma felé. 27 óra.
Uram isten! Bocsánat. Itt vagyunk.
A vonat, ami elvisz a 27 órás útra.
A vonat eredetileg 2 órakor indulna, most hat óra van. Így elmentem, azt mondták, gyere vissza 6 órakor. Azt mondták a vonat nem indul el fél kilencig.
Így most van 2 és fél órám várakozásra, itt állva.
És nem is engednek fel a vonatra. Briliáns.
Ez Tanzánia számodra.
Az a vonat éppen elhúzott, elképzelésem sincs, miért is nem tudom, vajon az az én vonatom volt e.
Nem tudom, mi folyik itt.
Minden, amit tudok, hogy itt ülök két órája, várakozva, amíg el nem indulunk.
De nem tudom, melyik vonat lesz az enyém, fogalmam sincs.
Oké. A vonat megérkezett, és itt van a helyem.
Első osztály, látszólag. Oh, istenem! Oh, ne!
E2. Oh, jézus! Jézus! E2. C, D, E.
El fogom mondani, hogy mi ez.
Az egész fülke az enyém.
Ez itt jobban nekem való (a felső ágy).
Pamlag ágy, mosdókagyló, tükör, kilátás.
Csak én vagyok itt, örülök neki, a felső ágyat fogom választani.
Habár van egy érzésem, hogy más emberek is fognak bejönni.
De 16 dollárért, hm, 27 óra.
Ha magamtól vagyok ott, boldog vagyok.
De most kényszerítve vagyok.
Csúcs balfácán garantálva.
Nincs más lehetőség, ezen alszom. Jézus!
Úgy értem, eléggé lekopott itt, bevallom, de tudod, az ára miatt nem panaszkodhatok.
Lambo!
Azt hiszem, hogy ez egy közös WC, ez nagyon fontos, mert harapós kedvű vagyok, erős hasmenésem van.
Oh, istenem, jézus! Istenverte pokol, mi történt itt?
Ez egy ugrás az életedért, hogy átjuss a következő kocsiba.
Ez össze van lakatolva, így ez a WC az egyetlen lehetőségem.
Így bizton elmondhatom, hogy be fogok venni egy Stockton tablettát, ami kiégeti a gyomrot, és megállítja, hogy WC-re kelljen menned.
Hol van a fülkém? Itt van. Oh, az isten szerelmére!
Nem használom azt a WC-t, nincs esélye.
Most vettem észre, hogy nincs dugalj, hogy töltsem a dolgaimat, úgy gondolom ez az volt, de valaki kiszakította. Oh, istenem!
Nem tudom, ezek a kapcsolók mit csinálnak, mire jók.
Talán a ventillátorhoz van, de láttam már jobb napokat is.
Mambo! Hello!
Elmondom, hogy nagy forróság van, nagyon remélem, hogy a ventillátor működni fog felettem, mert izzadok.
Most tettem egy lényeges útmegszakítást, leszálltam, hogy vegyek gyorsan némi szappant a boltban és még egy kis vizet.
És most itt állok kint, amíg el nem indulunk, ami most már valószínű.
Ellenőrizzük a hőmérsékletet a vonatban, 33 C fok, és csaknem este 7 óra van.
Megfő az ember a vonatban, így itt állok nyolcig, aztán indulunk.
Oké, úgy gondolom most már ideje elindulni.
Jó hír: a ventillátor működik.
Megjöttek a fények, úgy gondolom egy percen belül elindulunk.
Most felmászok az ágyamba, és megeszem a pizzát, amit magammal hoztam a mai ebédből.
Oh! Egyszerűen letéptem, úgy gondoltam, így kell felmászni erre az istenverte felső ágyra.
Hogy fogok feljutni?
Jézus krisztus! Oh, a táskámban hagytam a pizzámat körülbelül 4 órára.
Most nézzétek meg!
Micsoda zavaros étel lett.
Elázott trutyi, alufóliába csomagolva.
Őszinte leszek, nem gondolom, hogy ezt biztonságos megenni, de nincs más lehetőségem, 27 órán át nincs étel.
Láttam néhány fickót körbe sétálni, halfejeket árulva egy zacskóból, és az egyik azt mondta:
Hey mizungu! Akarsz néhányat ezekből?
Én meg olyan voltam: Tudod mit pajtás, nem gondolom, hogy akarok.
Nos, úgy néz ki, hogy elázott pizzát eszem. Remek!
Ilyen idők járnak, ahol csak azt gondolom, mit csinálok én itt.
Oh, mozgunk? Azt hiszem végül is haladunk.
Mellesleg, most fél 10 van.
Szóval, úgy volt, hogy 2-kor indulunk, most este fél 10 van.
Igen. Valaki épp bejött, és azt mondta, hogy én is itt leszek.
Azt mondta, hogy rendőr, vagy valami ilyesmi, szóval nem vagyok magamra hagyva, kifosztva, teljesen kizsigerelve.
Oké, csináljuk ezt!
Jézus, határozottan magamra hagyott, ez a vonat őrülten rázkódik, oh, istenem!
Nincs esélye, hogy ma éjjel aludjak.
Olyam, mint egy hullámvasút, egyáltalán nem túlzok.
Majd elmondom, ha kiestem az ágyból az éjszaka közepén.
Távol az irodától, az éjszaka közepén, a nyakam kitörik, a gerincem egy életre lebénul.
Számomra ez rosszra fordul. Emlékezz arra, hogy álltam és megroppant!
Kiderül, hogy a kampó belemegy ide, és megvéd engem a leeséstől.
Nos, nem vagyok mulatságos. Jézus! Nézd, mire gondolok!
Hogy, ez meggátolja, hogy kiessek az ágyból.
Ez egy igazán nagy huppanó, zökkenő.
Apropó, még csak körülbelül 15 perce megyünk, és még 26 óra 45 percet kell menjünk.
Oh, istenem. Jó reggelt!
Lehet ez volt a legrosszabb éjszaka az életemben.
Aludtam körülbelül… Nem gondolom, hogy egyáltalán aludtam.
Ez a legrázósabb vonat, amin valaha voltam az életemben.
Voltam már néhány őrült vonaton, de ez folyamatosan az volt.
Ez olyan, mintha hullámvasúton lennél.
Mindenesetre, megnézem a térképet. Végül is haladtunk.
Épp megkérdeztem a fickót alattam, és azt mondta, még 10 óra, amíg eljutok Dodoma-ba.
Nem fogok még egyszer vonatra ülni Tanzániában.
Rendben, megyek, megpróbálok találni egy WC-t.
Az nem a vonaton van, de csak pisilni akarok odakint.
Csináljuk!
Nos, most megmutatom nektek, hogy néz ki az első osztály, ezt akartam csinálni, igen nézzük meg! Kaptam egy logót itt, igen, mutasd meg, menjünk!
Az útitársam azt mondta, meg akarja mutatni nekem a 3. osztályt.
Oh, mi történt? Hova ment a vonat? Körbe járnak?
Rendben, akkor kiszállunk és előremegyünk.
Ez melyik osztály? Másodosztálynak néz ki.
Ez a másodosztály és most átmegyünk a harmadosztályba. Oh, istenem!
Zsúfolt. Ez a harmadosztály, igen. Uramisten!
Zsúfolt, nemde? Menjünk előre!
Oh, bocsánat, bocsi, bocsi! Ez újra harmadosztály?
Meg van. Nem kell újra átmenjek rajta.
Nyilvánvalóan a rendőr alszik itt, mindenkin rajta tartja a szemét.
Saját WC-je van. Egy „lakosztálya” van.
Igen. Lyuk a padlóban.
Szó szerint egy lyuk. Jézus!
Szóval ez az, amit mondtál.
Meghalni utaznak, ami hány óra?
Tudod, 11 óra. Mondjuk 40 óra.
Így összezsúfolva. Jézus!
Abba kell hagynom a panaszkodást az első osztályomra.
Lásd, az nem olyan rossz, igen.
Ne menjünk újra át a harmadosztályon! Láthatod, hogy zsúfolt.
Ne zavarjuk őket! Itt alszik egy fickó.
Bocsánat, de hogyan jöttél itt keresztül?
Oh, ember, én nem tudok azon keresztülmenni.
Majd kint találkozunk.
Megálltunk ezen az állomáson.
Éppen videót készítek, igen.
És most már itt vagyunk körülbelül két órája.
Közel két órája, ami azt jelenti, hogy ilyen sebességgel lehet, hogy éjfélkor érünk Dodomába.
És nem szeretném körülutazni Afrikát éjszaka.
Nem érzem biztonságosnak.
Végül két és fél óra után, végre újra elindultunk.
Oké, megteszem a tőlem telhető legtöbbet, hogy abbahagyjam a nyöszörgést.
Láthattam, hogy milyen a harmadosztályon.
Láttam, hogy milyen a harmadosztályon. Itt lenni egy áldás.
Így mindent megteszek, hogy mostantól abba hagyjam a nyöszörgést.
Igen, még mindég folytatom a panaszkodást.
Megálltunk egy Tabora nevű helyen, bejelöltem a térképen, hogy hol, ami pont Tanzánia közepén van. Mérföldekre azoktól a helyektől, ahova a turisták általában mennek.
A tekintetek, hogy itt vagyok, amikor csak kidugom a fejem az ablakon, olyanok, hogy „hey” (ökölrázás).
Ez az, ahol vagyok. Épp Tanzánia közepén.
De újra megálltunk.
Már folyamatosan haladtunk, de most állunk, hogy hívják ezt, ahol a vonatok egy vágányon állnak, mintegy 20 perce, maximum. Emberek dörömbölnek az ajtómon.
Igen, a vágányon állunk mintegy 20 perce. Újra megálltunk.
Már egy órája itt állunk. Már nem tudom a szavaimat összerakni, megőrülök.
Szenilis leszek.
Oké. Nagyon óvatosnak kell lennem, mit eszek.
Még mindég van hét óra előttünk.
Ez az, amit kaptunk: sima rizs, szósz, semmi más. Együnk!
Elmondom nektek, hogy szükségem volt húsra, ez az első, amit ettem a múlt éjjeli pizza óta.
A csodálatos pizza, mondjam? Amit nem ettem meg.
Ez az étel 2000 shillingbe került, ami körülbelül 40 penny.
Most ellenőriztem le a térképet, még mindég 267 kilométert kell megtennem.
Fantasztikus!
Újra megálltunk. Bizonyára már nem sok megálló maradt.
Ez az.
(Átépített pálya)
Már nem tudok tovább beszélni.
Mambo!
Amit mondtál. Briliáns.
Körülbelül 50 kilométerre vagyunk Dodomától.
Egyre közelebb kerülünk, és újra megálltunk.
[UJRA]
Nézd meg ezt a káoszt!
Akarod, hogy ne tartsak társadalmi távolságot Tanzániában?
Nézd, hogy mindenki megállt, hogy egy lacipecsenyét szerezzen.
Még mindég itt vagyunk körülbelül 45 perce.
Most itt állunk meg.
Ez soha véget nem érő. Soha véget nem érő.
Nos, így igaz. Talán megérkezünk Dodomába este 10:30-kor, mert… nos láttad miért.
Oké, hivatalosan újra koromsötét van, de már csak 10 kilométerre vagyunk Dodomától, ami a végső célállomásunk. 10 kilométer, csaknem vége van, gyerünk!
Hölgyeim és uraim, nem szükséges magyarázat, 10:32 van, ami azt jelenti, hogy 27 órába telik eljutni ide Dodomába, Tanzánia fővárosába.
Nem kell magyarázni, hogy teljesen lerobbantam,
Tudassátok velem a gondolataitokat erről a vonatról!
És még egyszer, köszönöm a megtekintést, és viszlát a következő videóban.
Viszlát.
Oké. Ez a következő nap itt Dodomában, Tanzánia fővárosában és őszinte leszek.
Az egyik legunalmasabb hely, amit valaha is láttam.
Nem sok minden van itt látnivaló.
Online megtekintve, az egyik fő látnivaló, ami mögöttem van.
Azonnal megmutatom, de igen, nincs sok látnivaló.
Az időjárás is borzasztóan nyálkás ma, fagyosan hideg, soha nem gondoltam, hogy északi arc szükséges itt Tanzániában.
De mögöttem Kadhafi tábornok mecsete.
Az egyik legnagyobb mecset kelet Afrikában.
Második legnagyobb. A legnagyobb Ugandában van, ahova elmentem, de nem filmeztem.
Igen, nem sok más tennivaló van itt Dodomában.
Igen, nagyon értelmetlenül álltam meg itt.
Mindenesetre ezt az utazást folytatnom kell, és megyek egyenesen Dar es-Salaam-ba vonattal, ami a következő helyszínem.
Nos. a videó itt van.
10 órás vonatozás holnap Dar es_Salaam-ig. Busszal is 10 óra.
Folytatni fogom a videók készítését.