Oh, sokkal hidegebb van itt, nos rendben, ez nem igazán, hm, …
Mi már bizonyára láttunk sokkal több látványosságot Alaszka északi régiójában,
Oh, álljunk csak meg, habár, oh, nézzék meg ezt!
Micsoda egy állomás, ez bámulatos, nézzék ezt!
Canfranc nemzetközi vasútállomás.
240 m hosszú, 156 ajtóval és 365 ablakkal, egy ablak az év egy napjára.
Ez volt a második legnagyobb állomás egész Európában, amikor megnyílt 1928-ban.
Ma már csak egy szellem állomás, nem-szeretett és eléggé használatlan.
Nos, mi ment tönkre a Canfranc nemzetközi állomás számára?
Az óriási állomás a duplája volt a hegyek Titanicjának, és a jéghegyek gyorsan jöttek.
Az óriási szerkezetnek a kicsempézett aluljáróival és elegáns várótermeivel, megvolt a kapacitása, hogy utasok ezreit kezelje minden nap, és tehervonatok tucatjait, de ez soha nem történt meg.
Ez egyike a régi eredeti pénztárcsarnokoknak a Canfranc állomáson, ez egyike a néhány résznek, ami ténylegesen még nem esett szét.
Nos, az 1930-as években utasok százai jöttek ide Franciaországból, de aztán nagyon hosszú késések lettek, ahol az útlevél ellenőrzéseik voltak, és aztán további késések lettek, miközben átmentek a csomagjaik ellenőrzésén a spanyol vámosok által, és a tehervonat üzemeltetőknek ugyanilyen késéseik voltak.
Az összes késés forrása – meglepetés – a régi barátunk, Mr. ibériai nyomtáv volt (1674 mm).
A franciák nagyon ésszerűen kérték a spanyolokat, hogy tudnának-e normál nyomtávú vágányokat fektetni.
Így az összes francia forgalom át tudna jönni ezen az alagúton, ami 8 km hosszú, és menne tovább egyenesen le Zaragozába.
A spanyoloknak nem lett volna ebből a forgalomból semmi sem, a spanyolok ragaszkodtak ahhoz, hogy spanyol vágányt kell fektetni innen, ibériai nyomtávval, a szélesebb nyomtávval, így alapvetően minden vonatról, ami Franciaországból érkezik, az összes árut le kell rakni, és át kell daruzni egy másik spanyol vonatra, és az összes utasnak is le kell szállnia.
Így az embereknek meglehetősen elege lett az egészből.
A nagy gazdasági válság idején, csak naponta 50 utas kelt itt át, ezzel ezt szinte a legnagyobb fehér elefánttá tették a vasutak történetében.
Habár a II. világháborúban eljött az óra, noha egy nagyon sötét óra.
Hitler és Franco megegyezett, hogy az összes jogtalanul ellopott náci aranyat, délre lehetne költöztetni az itt lévő többé nem elhagyatott rendező pályaudvart használva, miközben az összes wolfram Spanyolországból és Portugáliából ugyanezt az útvonalat használja északra, miközben az alagutat a városba zsidó menekültek is használták, és a harmadik birodalom politikai ellenségei.
Így a II. világháborúban ez az egész város melegágya lett a náciknak, anti-náciknak, kémeknek és szabotőröknek.
Manapság szó esik a vonal újranyitásáról, és hogy ezt az állomást egy öt csillagos hotellé alakítják, de én nem tartom…
(Időközben megvalósult, szálloda lett)