A 20. század közepéig az egyetlen mód, hogy eljussunk Flam-ba vagy a hajózás, vagy a lovaglás volt ezeken a rémisztő hegyi hágókon keresztül, de aztán a II. világháború végén, megnyitották ezt, ami most már nagyon jól ismert, mint Flam vasút, vagy Flamsbana.
Manapság ez a vasút Norvégia egyik legnagyobb turista attrakciója, majdnem egy millió embert szállítva évente.
Érdemes megemlíteni, hogy a vonat ma kora reggel lerobbant, mivel nem tudott áthatolni a vastag havon, és hogy ez nem történik túl gyakran Norvégiában.
Egy ideális világban ez egész úton felfelé menne.
[Zene]
Mielőtt ilyen magasra jutunk, ez az egyik legmeredekebb vasút a világon 866 métert emelkedünk 50 perc alatt, ez elég meredek, de a látkép állítólag fantasztikus.
[Zene]
Ez egy tökéletes módja, hogy megkezdjem a csodálatos téli túrámat Skandináviában.
Ez innen már csak keményebb lesz.
Ez a tél első nagy hava itt Norvégiában.
Nézzék meg ezt a völgyet!
Elképesztő. Egyedülállóan csendes, éppúgy, mint a vonatok, kipárnázva a hó mentén.
Egy 50 éves várakozás után, a Flam vasút építése megkezdődött 1924-ben, de még folyamatban volt, amikor a II. világháború kitört.
A vonal csak 20.2 kilométer hosszú, és most elkezdünk ezen felutazni (Flam-ból, az van lent egy fjord partján, Myrdal-ba, fent, az Oslo – Bergen fővonalon, ami a Flam vonal kiágazó állomása).
Érzik, miért tartott ilyen sok ideig megépíteni?
Bizonyára nagyon kemény volt.
Körülbelül 200 vándormunkás építette, akiket rallus-ként ismertek.
Csak képzeljük el a vasútépítést ezen a vastag sziklákon keresztül, mindenféle problémákkal a lavinák miatt, és azért is, mert nagyon alap szerszámokat használtak, mint csákány, és lapát.
Sok probléma volt a tényleges munka végzésekor, de azért is, mert olyan sok dinamitos robbantást végeztek.
Évekkel később sok meghalt a munkások közül szilikózis miatt.
A haladás lassú volt, 20 alagutat kellett építsenek, amely a vonalhossz csaknem egy harmadát teszi ki.
Az egész közösség be lett vonva, a helyi kocsi tulajdonosokkal, turistákat szállítva nappal, és építőanyagokat éjszaka. 1940-re a vonal még mindig nem lett befejezve, amikor a náci Németország elözönlötte Norvégiát.
Ellenőrizni akarták az Északi tengeri partot, és ezek a stratégiailag fontos mezők, ahol a csatahajók és tengeralattjárók el tudtak rejtőzni, és újra csatasorba állni.
1940 nyarára a németek elfoglalták egész Norvégiát, de kiderült, hogy ez megfelelő idő ennek a különleges vasútnak, a csatamezőkhöz (itt tengerek) való hozzáférése miatt.
Így megháromszorozták a munkaerőt, és néhány hónap alatt befejezték a vasutat.
És még a helyi energiaforrást is felhasználták, a Kjosfossen vízesést.
Teljesen lélegzetelállító vízesés, láthatjátok, mindenki nagyon szereti, de a németek is szerették a hidro-elektromosság forrásaként.
És ami mutatja, hogy mennyire fontos volt ez a vasútvonal nekik, 1944-ben villamosították ezt a vasútvonalat.
A Flamsbana vonat megmaradt korszerűnek, közlekednie kell télen is, ezen a meredek veszélyes vonalon.
Fel és lemegy 5.5 %-os emelkedőn/lejtőn, ami nagyon, nagyon meredek, és a vonatok ezt nem igazán szeretik.
Különösen, amikor lefelé mennek Flam-ba.
A vonatnak öt különálló fékrendszere van, légfék, és mindenféle egyéb fék.
És én igazán kedvelem ezt az elképzelést, hogy ennyiféle fék van, mert egyébként ez lehetne az újra-forgatása a megfutamodott vonat című filmnek.
[Zene]
A valóságban biztonságban és épségben megérkeztünk a vonal tetejére (Myrdal).
Whitworth Média Kft
Ideje egy kalandra indulni!