A Stubaital vasút közvetlenül Innsbruck főpályaudvara elől indul, amin most egy kicsit többet utazunk, mint 18 km, fel Fulpmes-be. Az utazás egy modern alacsony padlós villamosban pontosan egy órát vesz igénybe, mondhatjuk, hogy egy ilyen viszonylag rövid távolságra.
[STB = Stubaitalbahn, Irány: Fulpmes állomás, Westbahnhof = Nyugati pályaudvar, Franz-Fischer utca, Maximilian utca]
Az elején a Stubaital vasút egy villamos, megtehetsz vele egy városnéző túrát, ha úgy tetszik.
Innsbruck Tirol fővárosa, nagyon szép utcasarkok vannak. A villamos gyakran jár, több mint 1.3 millió utas használja minden évben, és esetleg már nem kell tovább figyelned az összes szépségre, mint pl. Mária fogantatásának plébánia temploma és bazilikája, vagy a kollégiumi templom. Fokozatosan kanyarog a híres Isel hegy lábánál a Stubai völgyi vasút, kiindulva az Inn völgyéből, mindig csodálatos kilátással a városra. Vagy egy kilátással a Nyugati állomásra, ami a második legnagyobb állomás Innsbruckban. Egy regionális átszállási pont a Stubai völgyi vasútra, amikor megállt ott, természetesen.
És most egy másik híres épület felé haladunk, a sportrajongók azonnal felismerik, a síugró sánc a Bergisel-nél, természetesen világhírű, megteheted a 4-es ugrást.
A villamos időközben egy vidéki villamossá változott, mely egy szép háttér előtt halad el.
A Subaital vasutat 1904-ben nyitották meg, és bombasiker volt. Az egész vonat egy műszaki szenzáció volt, és rendkívül népszerű az utasok körében, de az 1960-as évek elején a vasút tönkrement.
Feltették a nagy kérdést, le kell e zárni vagy nem, és a vonal mentén élő emberek a Stubaital vasút érdekében döntöttek. A járműveket teljesen felújították, és azt kell mondjuk, hogy ez egy döntés volt a jövőért, egy jó döntés. 1983 egy fontos év volt, mert áttérés történt a váltóáramról, egyenáramú üzemeltetésre. Ennek az az előnye volt, hogy a Stubai völgyi vasút, ma be tud közlekedni Innsbruck főpályaudvarára. Itt a vendégek (utasok) egyik panoráma kilátást a másik után kapják, például az Európa hídra, ami több mint fél évszázados.
Az úgynevezett Cityrunner-ek (városfutók) a Bombardier-től 2007 óta méteres nyomtávú pályán közlekednek.
A Stubai völgyi vasút és az Innsbrucki villamos egyesült 1996-ban.
[Kreit, váróterem]
senki nem ül a váróteremben, csak egy elhagyott sapka fekszik a padon. A hölgy segítséget kér, és a vezető átadja neki a jegyet. Még fizethetsz készpénzzel is. Így mennek jól a dolgok.
És ez az egyik leghíresebb építmény, a Kreit-től idevezető útvonalon. Ausztriában csak három híd van e típusból, kettő az Ybbs völgyében, és egy a Stubai völgyben, ez.
És mivel ez olyan szép volt, most újra az áthaladás a vezető szemszögéből.
A viadukt 25 méter magas és 110 méter hosszú, és átvezet a Klaus Bachgraben köríve felett.
Folytatjuk utunkat a tájon keresztül, amit minden bizonnyal egy képeslap idillnek nevezhetünk. A rétek például, a Stubai Alpokkal a héttérben, az ember elámul. Limes vasútállomáson az útvonal csúcsmagassága 1006 méter ez az, ahol a vonatok keresztezik egymást terv szerint, és találkozunk a vonattal, mely Innsbruck felé megy.
Szeretném megmutatni Nektek a viadukt egy eltérő képét. Ezt itt.
Már az utolsó néhány kilométeren járunk. A Stubaital vasút minden félórában jár reggel 6:47-től Innsbruck főpályaudvarról 23:18-ig.
Ha elmész a Szent Pankrácius plébánia templomba, Telfs-ben, látni fogod az elsuhanó vonatot.
Az utasok tudják, hogy még 5 perc van az utazás végállomásáig, ami igazi élmény, és amit mindenkinek ajánlhatok ennél a pontnál. Ez Fulpmes a végpont, egy óra elteltével.
[Fulpmes]