Korzikát a szépség szigetének is nevezik, nem alaptalanul.
Csodálatos természeti adottságai, tengerpart szakaszai, történelmi hangulatú kisvárosai és a kellemes klíma nagyon sok turistát vonz a szigetre. A szigetnek 256.000 lakósa és mintegy 1000 km tengerpartja van. És még vasútja is van! Igaz, keskeny nyomtávú, de ez nem von le a vonzerejéből, akár a hegyek között, akár a tengerparton halad a vasútvonal.
A vasút nyomtávolsága 1000 mm, jelenlegi hossza 232 km.
A hálózat két vonalból áll:
- a Bastia – Ajaccio-vonalból, ami 158 km hosszú, és
- a Ponte-Leccia – Calvi-vonalból, ami 74 km-es.
1877-ben döntöttek úgy, hogy a szigeten vasutat építenek, annak ellenére, hogy Korzikán a vasútépítéshez nagyon kedvezőtlenek a terep adottságok.
A szigeten több 1000 és 2000 m magasságot meghaladó hegycsúcs van, legmagasabb közülük a Monte Cinto (2706 m).
1879. augusztus 4-ére fogadták el a terveket, kezdődhetett az építkezés. A sok hegy és völgy miatt a vasúton hidak és alagutak építésére volt szükség.
A legszebb viadukt Korzikán a Vecchio híd az Ajaccio – Bastia vonalon (Venaco közelében) Gustav Eiffel tervei alapján épült. Hossza 140 m.
Az első szakaszok 1888. augusztus 1-én nyíltak meg a forgalom számára Bastia és Corte (a régi főváros), valamint Ajaccio (1811-től a jelenlegi főváros) és Bocognano között.
1930-ban a keleti parti Solenzarát, 1935-ben pedig Porto-Vecchiót érte el a vasút. Kevesebb, mint 40 km maradt Bonifacioig, de ez már sajnos nem készült el. A második világháború alatt, 1943-ban a megszálló német csapatok 7 nagy part menti folyón átívelő hidat felrobbantottak. A keleti parti vonal maradéka csak Casamozzáig tart, ahonnan Ajaccio és Corte felé lehet továbbmenni. A keleti part menti szakaszt később sem építették újjá. Villamosítására soha nem került sor.
2002 óta a Korzikai Közösség nevű regionális önkormányzat az infrastruktúra tulajdonosa, amely 2004–2005 között felújította a vonalakat, 2012 tavaszán AMG 800-as motorvonatokat vásárolt, 2017 óta pedig az állomásokat újítja fel.
A francia gyártmányú motorvonatok egységeit kamionok szállították a szigetre a szárazföldről, természetesen a kompokat is használva a tengeren.
A legrövidebb komp útvonalak a Bastia – Livorno (Olaszország 83 km-re) és a Calvi – Nizza (Franciaország 170 km-re) közötti járatok.
2001–2011 között a hálózatot az SNCF üzemeltette. 2011 decemberében létrehozták a Korzikai Vasutak (franciául Chemins de fer de la Corse, korzikaiul Camini di Ferru di a Corsica, röviden CFC) regionális önkormányzati vegyesvállalatot (SAEML), és az üzemelteti.
Ez a hálózat Franciaország egyetlen olyan keskeny nyomtávolságú vasútja, mely teherszállítást is végez, a tehervonatok többsége azonban csak a pályafenntartás saját szállítmányait viszi.
A vonatokat elsősorban turisták, diákok és hegyi biciklisták használják, az utóbbiak a hegyek közé felérve, biciklivel ereszkednek vissza a völgyekbe.
A téli menetrendben Bastia és Ajaccio között napi 5 pár vonat közlekedik, és 3.5-4 óra alatt teszi meg az utat. Ponte-Leccia és Calvi között napi két pár vonat van, a menetidő 2 óra.
A korzikaiak “Micheline”-nek becézik a vonatukat egy bizonyos Monsieur Miccelino után, aki a vágányok teljes kiépítéséig egy szakaszon hat éven át saját járművével hordta az utasokat.
Végül egy két epizód a sziget igen változatos történelméből. Sokan meghódították: görögök, karthágóiak, etruszkok, rómaiak, germánok, vizigótok, longobárdok, frankok, szaracénok, Pisa, és 1284-1768-ig Genova. Ezt követően a franciák, újra Genova, majd az angolok. 1796-ban a franciák elűzik az angolokat, és 1811-től Korzika Franciaország egyik megyéje Département Corse néven.
A sziget leghíresebb szülöttje pedig Napóleon, aki Ajaccióban született 1769.08.15-én.
Napóleon szülőháza
Daczi László 2021. március