Hello, 2018. március 27. van, és Bécsben vagyok Ausztria fővárosában, és el akarom érni ezt a vonatot, hogy eljussak e bankjegy által jelzett helyre.
[20 Schilling]
[AZ IDŐ UTAZÓ]
[A TIM UTAZÓ]
[A SEMMERING VASÚT]
Felfedeztem, hogy egy kicsit féltékeny vagyok azokra az emberekre, akik Bécsben élnek.
Nem csak azért, mert önmagában is egy fantasztikus város, de felugorhatsz egy vonatra, irány dél-nyugat csak 45 percig, és itt vagy.
Próbáld meg pontosan ugyanezt tenni Londonban, és Basingstoke-ba érsz.
Ehelyett a Semmeringen vagyok, és eljöttem ide, hogy felfedezzek néhány szép alpesi hegyi tájat, és meg tudjak többet a vasútvonal történetéről, mely pontosan keresztülmegy a közepén. De először is egy kis zene. Vidd el vonat! Szép.
Nos, ez a terület egy hegymászó mennyország. Majdnem 900 m magasan vagyunk az Alpokban, és azt mondták nekem, hogy az ösvényekről a környéken van néhány látványos kilátás.
Becélzom a 20 Schillinges kilátót, amit híressé tett, hogy megjelent Ausztria régi 20 Schillinges bankjegyein. Úgy tűnik, hogy erre van. Hogy eljussak oda, azt az ösvényt követem, amit Bahnwanderweg-nek hívnak. Ami a Semmering vasutat követi, ahogy az átvág a hegyeken viaduktok és alagutak láncolatán.
Az építkezés a vonalon 1848-ban kezdődött. 1848!
Stephenson Rocket-ja (rakéta) még mindig egy teenager, nincs elektromos berendezés, nincsenek gépkocsik, mindent lóval kell szállítani. Ez 20 évvel azelőtt van, hogy a Settle – Carlisle vonal majd átmegy a Pennineken, és megépítették…EZT!
Most a túrázás ezen pontján a vasútvonal egy nagy hurokjában vagyunk, és csak elnézést kérhetek ezért referenciáért. De ahogy felsétálsz a völgy fölé a fák árnyékában, meg fogod találni ezt a kilátópontot, és ha felmászol a tetejére, szó-szerint a vonat figyelők paradicsomában fogsz élni.
Ami körülvesz itt téged, az Carl von Ghega mérnöki géniusza. Itt van Ő, a 20 schillinges bankjegy másik oldalán. Velencében született 1802-ben, albán szülők gyerekeként. Bevonták Ausztria első vasútvonalainak építésébe, és 40 éves korára megbízták a teljes osztrák államvasút tervezésével.
Ghega volt az, akinek víziója volt, hogy egy vasútvonalat építsen az Alpokon keresztül, és neki volt mérnöki szakértelme, hogy ez megvalósulhasson. Van egy múzeum Ghega-nak szentelve egy kicsit távolabb az ösvénytől, az egyik leghatásosabb műtárgy mellett, ami a Kalte Rinne viadukt.
Átsétálva ezen a szaggatott területen, elkezded igazán nagyra értékelni, hogy milyen kemény lehetett vasutat építeni ilyen barátságtalan környezetben. És mindezt abban az időben, amikor nem volt még létező vonat, amely képes lett volna megbirkózni ezzel a vonallal. Senki nem épített még soha egy vonatot, amely képes lett volna kezelni ezeket az esésviszonyokat és íveket, mert senkinek nem volt még erre szüksége. Egy versenyt tartottak, hogy megtalálják a megoldást, a vonat súlya legyen kevesebb mint 14 tonna, és tartsa a 11.5 km/h sebességet.
Négy társaság szállt be a versenybe, és csodálatos módon, mind a négy mozdony sikerrel teljesítette a próbát. A probléma az volt, hogy a gyakorlatban egyik sem bizonyult megbízhatónak. A végén az ötödik tervet használta Wilhelm Freiherr von Engerth.
[TUDOMÁNY MOZDONY SZERTARTÁLY EGYETLEN KERET NAGYOBB SÚLY]
Nos, itt van a tudomány: az Ő újítása az volt, hogy összevonja a mozdonyt és a szertartályát egy keretbe, csuklós hátsó kerekekkel.
Ez több súlyt helyezett a meghajtott kerekekre, mint a hagyományos szertartályos mozdony, és ezért megnövelte a vontatási képességet és adhéziót.
A csuklós megoldással lehetővé téve, hogy a mozdony kissugarú ívekbe is behaladjon.
Vissza az ösvényhez, éppen elértem a 20 Schillinges kilátót.
Van egy hasznos információs tábla egy képpel, hogy hogyan nézett ki valamikor ez a bankjegy.
Sajnos az időjárás ma nem túl jó. Egy kicsit szürke és párás. De el kell ismerni, még mindig elég jó a kilátás. Innen a hegymászó ösvény visszafordul önmagába, hogy egy szorosabb rálátást nyújtson a vonal néhány szépen megépített viaduktjára. Ghega a helyi kövekből építtette meg ezeket, azzal a céllal, hogy belesimuljanak a tájképbe és kiegészítsék azt. Nem ismerlek téged, de úgy gondolom, hogy megfelelő munkát végeztél. És ezek nem csak szépek, hanem hihetetlenül jól meg is lettek tervezve, és kivitelezve, ami azt jelenti, hogy még ma is húzzák a vonatokat, több mint 160 év után.
Ez az Unterer Adlitzgraben viadukt, és ez itt a Kalte Rinne.
Ha szereted a vonatokat, ajánlom, hogy hozzál tartalék alsóneműt.
(A futball pálya állapota!) (Vakondtúrások?)
Ahogy beérünk Breitenstein falujába, a túrázásom végéhez közeledünk.
Ez egyike azoknak a falvaknak, amelyek megnövekedtek, a vasút egy közvetlen eredményeként.
Nem is gondolunk erre most, de az 1850-es években nagyon kevés ember járt a hegyek közé.
Az egyetlen módja, hogy eljuss oda, az a saját két lábadon, vagy ha szerencsés vagy meggyőzhetsz egy lovat, hogy vigyen el oda. A Semmering vasút hozzáférést adott az embereknek Alpokhoz, és abban az időben ez szinte egy páratlan turista élmény lehetett. Valójában ez a vasút egy óriási hozzájárulást adott a hegymászás és a téli sportok növekedésének, amit az emberek ténylegesen űztek. Ha szeretnéd felfedezni a Semmering vasút történetét, és Te magad megnézni e kilátásokat, akkor alaposan ajánlom, hogy sétáld be a Bahnwanderweg-et.
Ezt nagyon könnyű követni, csak nézd meg ezeket a szimbólumokat az útjelzőkön.
Megteheted ezt az egész sétát a Semmering-től – Breitenstein-ig körülbelül 2.5 – 3 óra alatt, attól függ, hogy hány fényképet akarsz készíteni. Másrészt, ha szereted a vonatokat, akkor legjobb ha kiveszel egy hetet a munkából.
[A SEMMERING VASÚTI ÖSVÉNY]
[TIM UTAZÓ 2018]
Nagyon köszönöm a megtekintést, fogok még csinálni több videót, utazásról és közlekedésről