[Burlinskoje tó]
A Burlinszki tó egy víztelen (?) sós tó Szibériában, 86.6 m tengerszint feletti magasságban.
A tározó területe 31.3 km2.
A tározó sekély, a vonat szó szerint áthaladhat rajta, de egyes szakaszokon a tó mélysége eléri a 2.5 m-t.
A Burlinszkoje tó vizében a só koncentráció 253 g/l. Ez magasabb, mint a Holt Tengernél.
A part közelében a sókristályok kicsik, de ahogy eltávolodnak a parttól egyre nagyobbak lesznek.
A tó körüli partot fehér só-kása borítja. A hűvös évszakban a Burlinszkoje tó sem különbözik több száz más víztározótól, de nyáron, meleg napsütéses időben a rózsaszín minden árnyalatával játszani kezd, a halvány rózsaszíntől a rózsaszínes-liláig, sőt a lazacvörösig.
Ennek a csodálatos átalakulásnak az oka a mikroszkopikus rákféle, az artemia salina, amely a napfény hatására rózsaszín pigmentet bocsát ki. Minél melegebb és naposabb az idő, annál világosabb a víz a tározóban.
A tó mélyéből kitermelt só kiváló minőségű. Még Nagy Katalin cárné is elrendelte, hogy a királyi asztalhoz tálalják ezt a sót.
A Burlinszki tó nem hivatalos neve – Bursol. Így hívják a falut, amit a tó partján 1768-ban só kitermelésre alapítottak. A só kitermelés a következőképpen történik. A tó fenekén síneket (vágányt) fektettek, amin több kocsis vonat élén, kitermelő kombájn halad. A kombájn a tó aljáról felkapja a sót, és megtölti vele a kocsikat.
Kiegészítés a drivemagazin.ro-ból:
Vonat zakatol át a rózsaszín vizű orosz tavon
Szibéria déli részén, az orosz–kazah határ közelében terül el egy rózsaszínű tó, a Burlinszkoje Ozero. Közvetlenül a sós tó fölött pedig egy vasútvonal fut: a víz felszíne alatt húzódó síneken közlekedő vonatok főleg sót szállítanak, és drón segítségével csodálatos felvételek készültek róluk.
A rendkívül magas sótartalommal rendelkező, rózsaszín vizű Burlinszkoje tó Novoszibirszktől délre található. Bár rendkívül nehéz megközelíteni, az egyedülálló látvány miatt mégis akadnak olyan utazók, akik úgy döntenek, hogy felkeresik. A víz rózsaszín árnyalatát só-tűrő algák (Dunaliella salina) és baktériumok (Halobacterium salinarum) társulása okozza. Előbbiek megfelelő fény és hőmérséklet esetén felszívják a pirosas színű béta-karotint, amely megvédi őket az erős fénytől, ám a pigment anyagok végül beszínezik magát az algát is. Hasonlóan viselkednek a halobaktériumok is, ezért ha rózsaszín árnyalatban szeretnénk megcsodálni az Altáj határterületen található tavat, akkor meleg és száraz időben kell meglátogatni.
A tó sótartalma ennek köszönhetően rendkívül magas: egy liter tóvízből közel 200 grammnyi sót lehet kinyerni – nem véletlen, hogy már 1768 óta zajlik itt a só kitermelése, a jelenleg körülbelül 65 ezer tonnányit nyernek ki évente. A bányászok szó szerint felkaparják a sót a tó fenekéről, majd a só és az iszap keverékét a vonatra pakolják, ami szinte a vízen haladva szeli át a tavat. Mindez egy nagyon furcsa látvány eredményez.