[Fókusz]
[(térkép): Törökország, Ankara – Kars]
Ez egy legendás utazás. Ez a vonat, a Dogu Expressz, átszeli Törökországot nyugattól keletig, több mint 60 éve, átvágva sztgyeppéken és folyóvidékeken.
[Ankara állomás]
A vonat a fővárosból, Ankarából indul.
[(YHT = Yüksek Hizli Tren = nagysebességű vonat, a táblán szereplő célállomások): Konya, Isztambul, Eskisehir, Kars, Polatli, Karaman. A Dogu expressz 15:55-kor indul az 1. peron mellől]
Az utasok egy hosszú útra készülnek, ami elviszi őket, végig a vonalon Kars városába, mely közel van az örmény határhoz.
A 2. sz. kocsiban ez a pár otthonossá teszi a fülkét. Hoztak rágcsálni valót, italokat, könyveket, és még hangulatvilágítást is, hogy kidekorálják a fülkéjüket.
- Hoztatok kis lámpákat?
- Természetesen, és gyertyákat is!
- Bulizni fogtok egy kicsit?
- Igen, ünneplünk. Van borunk is!
- Elhatároztuk, hogy előkészítjük, hogy jól érezzük magunkat, ez egy különleges utazás. Olyan izgatottak vagyunk. Ez az első vonatos utunk.
Oké.
[Nevetés]
És elindulunk egy 32 órás utazásra, lefedve 1360 km-t, 42 km/h átlagos sebességgel.
A város gyorsan eltűnik a látótávolságon kívülre, amint a Dogu expressz belép az anatóliai hegyekbe.
A 4-es kocsiban asszonyok e csoportja otthon hagyta férjét és gyerekeit néhány napra.
„Mindent kidekoráltunk, jól akarjuk érezni magunkat. Egy programot is készítettünk, van zenénk is. Várjuk Önt este, mulatni fogunk. Ideje enni”.
Valamikor a Dogu expressz egy jól őrzött titok volt. Az instagram a Dogu expresszt egy netes felkapottsággá tette, mivel influenszerek csatlakoztak az utazáshoz, hogy megosszák a csendes meditációjuk pillanatait a követők ezreivel.
Ennek eredményeként az árak megugrottak az utóbbi években, és most több mint 120 €-nál állnak (48.000 Ft/út).
A jegyek még mindig perceken belül eladásra kerülnek.
[Ozan, Vonat menedzservezető]:
„Nekik köszönhetően ez elterjedt egész Törökországban. Most mindenki el akar jönni, de helyhiányunk van.
Ebben az évben kilenc hálókocsink van egy vonatban. Az tény, hogy hely problémáink vannak”.
[Zene]
Amint leszáll az éj a sztyeppékre, ideje vacsorázni. Ebben a fedélzeti étteremben a pincérek körülbelül 50 féle ételt szolgálnak fel egy szuszra.
[Zene]
[Kemal a vonat személyzetből]:
„Általában választhatsz menüt, így levest, salátákat, egy grillezett fő fogást. Desszertet is felszolgálunk vagy gyümölcsöt. Az árak egészen olcsók. Vannak meleg és hideg italaink, így választhatsz, amit csak akarsz. Minden van”.
Az alkohol fedélzeti felszolgálása tiltott volt a török elnök, Erdogán konzervatív kormánya által, de a partinak folytatódnia kell. Sok ember csak egyszerűen elhozza a saját italait, a vonatos utazást egy ünneppé változtatva, ami némelyek számára a hajnali órákig folytatódik. Mások azonban jobban kedvelik egy könyv, és egymás társaságát, mivel aludni készülnek.
[Zene]
Másnap reggel a nap felkel az Eufrátesz folyó felett. (Törökországban ered).
„Szeretem ezt. Igazán szép egy kilátás! Igazán boldogok vagyunk!”
Csak reggel 7 óra van. A személyzet nem tudott túl sokat aludni. Már fent vannak, és sietnek felszolgálni a reggelit.
És az első fülkében a két mozdonyvezető egyike utazik, hogy átvegye a kollégájától a vezetést.
E vonat fedélzetén dolgozva több mint 13 éve, a Dogu expresszt második otthonának tekinti.
[Rafet, vonat kalauz]:
„Igazán szeretem a munkámat. Összehozunk embereket különböző helyekről és kultúrákból. Ez boldoggá tesz minket. Ez 24 órás munka, így nincsenek hétvégéink, vagy ünnepnapjaink. Egyedül hagyjuk otthon a családunkat? De e munka végzése elég nekünk ahhoz, hogy boldogok legyünk”.
A vezetői kabinban a dolgok nem igazán változtak a 90-es évek óta, mivel a vonat még mindég dízel, és kézzel vezetett, de kínt a klímaváltozás drasztikusan megváltoztatta a tájat.
„A múltban fél méteres hó is volt, itt is éppen hó lenne, de már nem látjuk többé. Manapság a klímaváltozással a szezon megváltozik, és így a tájak is”.
John, aki az Egyesült Királyságból utazott ide, egy téli csodatájat várt, ehelyett a hó csak a hegycsúcsokon látható a távolban.
„Nos, minden nagyon jó volt, az egyetlen csalódás az volt, hogy az időjárás talán túl meleg volt, nem volt sok hó, és így érdekes látni itt a tájat hó nélkül”.
Az este újra leszáll, a vonat már közel van a célállomásához.
Ideje egy utolsó italnak és egy utolsó táncnak. Ezek az utasok nagyon el voltak foglalva a bulizással, nem is jutottak el az olvasáshoz.
[Zene]
[Elismerés]
„ Nem volt időnk könyveket olvasni. Ez igaz. Letöltöttem filmeket a Netflix-ről, de nem tudtam megnézni. Nincs áthaladás táncolás nélkül”.
És aztán 32 óra után Kars városa már látható.
„Mindjárt ott vagyunk. Ellenőrizzék a csomagjaikat. Ne feledkezzenek meg semmiről!”
A vonat körülbelül éjfélkor érkezik meg.
[Kars állomás]
Sok utas számára ez egy szabadság/üdülés kezdete Törökország távol-keleti részén, de a személyzetnek ideje takarítani a fülkéket, azért, hogy másnap reggel egy másik teljesen lefoglalt Dogu expressz visszatérhessen Ankarába.
[A riportot készítette Jenna Le Bras és Melvyn Ingleby]