Ez a film jóval hosszabb, mint amiket kedvtelésből fordítgatok, de van magyar nyelvű gépi fordítása, ezért beteszem a blogba. A gépi fordításnál előfordulhatnak értelmetlen magyar mondatok, és nem helyes vasúti szakkifejezések is. Ha nem jelenik meg a magyar felirat: a képernyőn a fogaskerék ikon/feliratok/automatikus fordítás/magyar gombokat kell megnyomni.
Röviden az utazás útvonala. és a film érdekességei:
220 mérföld ( 357 km) vágány, 37 híd, 86 alagút, és több mint 100 év üzemeltetés.
A Chihuahua Pacific vasút, röviden El Chepe.
Látványos utazás a nagyszerű Réz Kanyonban.
Találkozni fogunk emberekkel, akik itt élnek és dolgoznak e különleges vasútvonal mentén.
A hegyektől az óceánig fogunk utazni egy nap alatt.
Ennél jobb már nem is lehet, tényleg.
[A világ leglátványosabb vasúti utazásai, narrátor: Bill Nighy]
[Creel, magasság 2330 m a tengerszint felett]
Napfelkelte Creel csöppnyi állomásán, Mexikó legmagasabban fekvő állomása.
100 mérföldre (160 km) délnyugatra Chihuahua városától.
[Clase Ejecutiva (Biznisz osztály) El Chepe Expressz]
[Mauricio Montiez, vonat menedzser, El Chepe]:
„Minden utazás egy új kaland, új utasok, új emberek. Olyan büszke vagyok, hogy ezért dolgozhatok. Három perc és indulunk”.
[(térkép): Mexikó, Creel, Tarahumara hegyek, Divisadero, Réz Kanyon, Bahuichivo, Témoris, El Fuerte, Sinaloa, Los Mochis, Csendes Óceán]
A kilenc és fél órás utunk a hegytetői városban kezdődik, Creelben.
Divisadero-nál lépünk be a látványos Réz kanyonba. Témoris után kezd a vonat leereszkedni Észak Amerika legmélyebb kanyonjába, az Urique kanyonba. Sinaloa-nál belépünk a mezőgazdasági síkságokra.
357 kilométer után érünk a célállomásunkra: Los Mochis-ba.
A vonaton három osztály van: 1. osztály, biznisz és turista osztály, és 340 utast tud szállítani.
Az El Chepe Mexikó válasza az Orient Expresszre.
6 kocsija van, egy bár, egy étterem, ami egyben kilátó kocsiként is szolgál, és kilátó teraszként.
7 órakor reggeli felszolgálás.
A vonat menedzser Mauricio hét éve dolgozik az El Chepe-n.
[Jerry Pilcher utas]: „Mindig a bakancslistámon volt. Nem vasutas városból jövök, de vonaton házasodtam meg”.
A Baltimore-i lakósnak Jerrynek a mexikói vonatút egy életre szóló álom beteljesülése.
[Pedro Palma, túravezető]: „Született Réz kanyoni vagyok, és 39 éve ezzel a vonattal utazom. Egyike a top 10 vonatos útnak a világon”.
Tarahumara hegyek. Vulkán kitörések alakították ki a mexikói fennsíkon 130 millió évvel ezelőtt 7380 lábbal (2.249 méterrel) a tengerszint felett.
[(térkép): Creel, Tarahumara hegyek, Divisadero]
Az út első szakasza csak 20 mérföld (32 km), de a rendkívül kanyargós pálya miatt ez két órás út.
Itt nincsenek főútvonalak e barátságtalan területen. Az egyetlen mód látni ezt a vad és drámai tájat, a vonat.
Tökéletes elrejtőzési hely. A spanyol invázió idején a 16. században az őslakósok ide vonultak vissza, és még ma is itt laknak e területen.
[Enrique Parra, idegenvezető]: „Ez a népem, ez a kultúrám, az amori emberek. Jó futók”.
Kb. 50.000 ember zárt közössége. A gyorsan futó lábak népe. A különböző törzsek csak gyalog érték el egymást.
Néha száz órákat is futnak megállás nélkül. A Roger Perry játékba is beépült. Kettő vagy négy játékos játssza.
Egy falabdát kell maguk előtt rugdosni. A célvonal 100 mérföldekre van. a játék napokig tart, szünet nélkül.
Olyan hagyományos ruhákat viselnek a versenyzők, ahonnan jönnek. Mind másmilyen. Nők is futnak. Számukra ez egy marathoni futás.
A vonat új tájra ér, az elbűvölő Réz kanyonba. Geológiai csoda.
[Pedro Palma, túravezető]: „17 éves koromban utaztam először e vonaton. Aztán idegenvezető lettem, így utazhatok e vonaton”.
Meglepő módon, e területen nem rezet bányásztak, hanem ezüstöt és aranyat. A terület neve a zuzmóval borított sziklák átszíneződéséből ered. A Réz kanyon valójában hat különálló-kúpos szurdok. Ezek kombinációja miatt négyszer nagyobb, mint a Grand Kanyon az USA-ban.
[Gustavo Lozano, idegenvezető]:
25 éve érkezett e régióba. 24.000 négyzetmérföld (62.160 négyzetkilométer). Talán a legnagyobb kanyon rendszer a világon. Mögötte az Urique kanyon.
Tarahumara hegyek lakói úgy hiszik, hogy ezeket a kanyonokat óriások lábnyomai alkották. Valójában vulkanikus láva és hamu rétegei, amik 40 millió évvel ezelőtt keletkeztek. Ezt követően folyó-erózió faragta bele a völgyeket.
A vasútvonal eredeti célja az volt, hogy összekösse a mexikói öblöt, keleten, a Csendes óceánnal nyugaton.
Sok politikai küzdelem után a munkát 1861-ben kezdték meg.
[Rosalvo Delgado, turizmus vezérigazgató]:
Az építés 100 évig tartott. Több mint 200 km hegyünk van. Végül 1940-ben a mexikói kormány vette át az építést. E 100 év közepén forradalom is volt, amikor 10 évig állt az építkezés. Végül 1961-ben fejezték be. Az építkezés költsége 19 millió dollár volt. Az El Chepe már két órája úton van, ideje behúzni az első állomásra.
Divisadero, mely név kilátópontot jelent, és tényleg az, 8200 láb (2499 m) magasságban.
Az állomáson kívül az egyetlen dolog, ami itt e platón létezik, egy kis hotel, a drótkötélpályás felvonó alatt.
Két kanyon egyesülésére van kilátás, az Urique kanyon, és az Ariki kanyon találkozására. 10 percbe telik ezeket keresztezni (a lanovkával).
[Drótkötél pálya]
Ha Nektek a drótköteles felvonó nem elég izgalmas, van egy (egyszemélyes) 1.5 mérföld (2.4 km) hosszú drótkötélpálya, ami a leghosszabb a világon. Az adrenalinos rohanás után, a visszatérés kicsit hosszabb időt vesz igénybe.
Most már szilárdan a földön állunk, ideje visszatérni a vonatra.
[(térkép): Divisadero, Urique kanyon, Bahuichivo]
Divisadero után körülbelül 50 mérföld/h (80 km/h) sebességgel haladunk a következő állomásunk, Bahuichivo felé.
Ez csak 28 mérföldes (44.8 km) út, de drámaian lejtünk 370 láb (113 m) magasságot egy másik geológiai csodához.
A vonat belép a sziklás kanyonba. Ez a legmélyebb kanyon Észak Amerikában.
Az El Chepe vonat már 3.5 órája úton van.
A vágány nyomtávolsága 4 láb 8.5 hüvelyk (1435 mm), a mozdony egy EMD sd70 sorozatú dízel-elektromos mozdony.
Teljes hossza 72 láb és 4 hüvelyk (22.05 m), és 120 tonnás.
[Ferromex vasúttársaság]
4500 lóerős 16 hengeres szörnyeteg.
Eddig már 65 mérföldet (104 km) jöttünk. A vonatunk áthalad a Sierra Madre-n.
Áthaladás a La-la-la hídon.
Jerry: „Szent tehén! Ezt nézzétek! Terelő sínek. A füst még mindég jön ki az alagútból, Fenomenális. Az alagútból egyenesen rájövünk a hídra, Ez már jobb nem lehet. De talán esetleg. Nem tudom. Ezen a vonalon minden sarok egy új meglepetés. Hihetetlen”.
Az alagút kézzel és robbantással, dinamittal kitermelve a sziklában.
Ezek az alagutak a mérnöki tevékenység monumentális bravúrjai.
Második megállónk: Bahuichivo. 1300 ember kisvárosa. Kb. egy mérföldre az állomástól van az elképesztő Wiki kanyon.
6200 láb (1900 m) magasan van a pereme a folyóhoz viszonyítva. Ez a legmélyebb kanyon Észak Amerikában. Három óra az út a tetejétől az aljáig. Fenyő és tölgyerdők. Orlandó az egyik helybéli lakós épp az Urique kanyonon száguld át, hogy meglátogassa barátját, aki italt gyárt egy következő ünnepélyre.
[Orlando Berrellezza, túravezető]:
„Most az Urique kanyon legmélyebb pontján vagyunk. Az emberek igazán barátságosak. Jöttem a barátomat meglátogatni, Bruint. Bruin panolát készít kukoricából. Ezen a héten van egy ünnepélyük, ezért készítik a pinot lei-t. Ez kukoricából, vízből és fűszerekből készül. A barátom egy farmer, kukoricát és babot termel és sok gyümölcsfája is van. Banán, mangó, narancs.
Ahol a vasút megy fent, két fok van, és itt épp most 20 fok van, ez egy nagy különbség. Ez egy titkos hely számunkra, szinte senki nem tud erről a közösségről”.
Ideje elhagyni Urique-t és tovább-behaladni a kanyon rendszerbe.
Az El Chepe fedélzetén ebédidő van. Raleigh a séf főz a konyhában.
Ezeket az ételek Mexikó észak-keleti részén jellemzők. A menü mára grillezett halszem steak sült kaktusszal és hagymás guacomole és csípős salsa.
„Hogy őszinte legyek, nagyon nehéz e tálakat elkészíteni egy mozgó vonaton”.
De nem fogsz semmilyen panaszt hallani Jerrytől.
Pontosan 11 mérföldre (17.6 km-re) vagyunk Bahuichivo-tól, ahol Mexikó néhány legjobb bora készül.
A minőség ellenőrzés a helyi borkészítők csak egyik felelőssége.
[Bernardo Balderrama, a Balderrama-i szálloda kollekció]
Bernardo egy helyi borkészítő, Van egy hotele és szőlője Sara városában, és a túlélés egy érdekes történetét adja elő:
„Ez a templom, misszióval, az 1780-as évekből. Jezsuita atyák alapították. Ők alapították ezt a várost is”.
A telepesek hamar észrevették, hogy a klíma tökéletes a borkészítéshez.
„A jezsuitáknak saját boruk volt. A spanyol király ezt megtudta, és az egész kontinens is. A király azt gondolta, hogy ez fenyegetés a gazdasága számára, ezért megtiltotta Amerikában a szőlőtermelést, és kiűzte a jezsuitákat”.
III. Károly király aggódott, hogy a jezsuiták túl nagy gazdagságot szereztek, és túl jók a helyi vörösbor készítésben, ezért elűzte őket a területről. A mexikói szőlőültetvények romba dőltek, de a borok túlélték.
„Amikor megnyitottuk a hotelt 1975-ben, a hotel kertésze előállt a régi jezsuiták történettel, és elkezdtünk szőlőt ültetni”.
Most 45 évvel később Bernardónak 5 hektár borszőlője van, és az egyik legjobb bort készíti az országban.
Az El Chepe eléri a kanyon rendszer végét Témoris-nál.
[Mauricio Montiez, vonat menedzser, El Chepe]:
Témoris különleges, mivel megnyitottunk itt a kápolnát 1961-ben.
Az egyik vonat Chihuahua-ból, a másik Los Mochis-ból érkezett.
1961. november 24-én a Los Mochis vonal délről, először csatlakozott a Chihuahua vonallal, északról.
Ezt a történelmi pillanatot megörökítendő, Adolfo Lopez Mateos elnök elrendelte egy emléktábla készítését a nap emlékére.
100 év építés után a Chihuahua – Csendes Óceán vasút végül elkészült.
A vonat gyorsan leereszkedik 700 láb (283 m) magasságot a hegyről a tenger szintjéig.
„Három szint van, a harmadikról indultunk az a legmagasabb, most a második szinten vagyunk, és leereszkedünk az első szintre”.
Az El Chepe belép a Thémoris hurokba.
[(térkép)]
Ahogy a vonatunk belép a Lapera alagútba, áthaladunk egy 180 fokos íven, miközben 100 láb (40,38 m) magasságot ereszkedünk az alagútban. Ahogy ezt elhagyjuk, a vonat egy másik extrém ívbe lép be, ezúttal áthaladva a Szt. Barbara hídon, mielőtt még egyszer megfordul a völgy alja felé.
A vonat belép a Lapera alagútba, ami fél mérföld (800 m) hosszú, miközben egy helyi turista vonat jön a másik irányból.
A két vonat találkozik egy forgalmi kitérőben. Mivel a vonal egyvágányú, egyik vonatnak várnia kell a másikra.
„A másik népszerű vonat Chihuahua-ba megy. Regionális turista vonat. Két osztály van rajta: a sárga a regionális turista, és a piros a normál turista osztály”.
És ha a 180 fokos alagút elkészítése a tömör sziklában nem volt elég, a mexikói mérnököknek egy további kihívása volt.
A Szt. Barbara híd megépítése a Szeptember folyón keresztül.
A vonat átér a Sinaloa síkságaira. Ott érjük el célállomásunkat Los Mochis-t, a kaput a Csendes óceánra.
13 óra van. Az El Chepe felgyorsul.
[(térkép): Témoris, El Fuerte, Sinaloa]
82 mérföld ( km) van az utolsó előtti Alpharetta állomásig, és aztán megállás nélkül haladunk Los Mochis-ig.
Van még két kihívásunk. Az első az átkelés a Chini Pass hídon (El Fuerte folyó). 1861-ben fejezték be. Háromnyílású acélhíd középen 2 beton pillérrel alátámasztva. Majdnem 100 láb hosszú és 335 láb magasban van. A legmagasabb híd a vonalon.
„Nézzétek ezt! Hihetetlen”.
A vonat behalad a 86. alagútba. Ez az utolsó és leghosszabb alagút. 1és 1/4 mérföld (2 km) hosszú, és 2 percig halad benne a vonat.
Az alagút után a táj nagyon megváltozik. A hegyek most mát távoli emlékek. Jön a termékeny mexikói táj.
[Mauricio Montiez, vonat menedzser, El Chepe]:
„Ezt tartják a leggazdagabb völgynek Mexikóban”. Ez Sinaloa állam. Ez valamikor a drog kartellek erőssége volt. Ma az egyik leggazdagabb mezőgazdasági terület a földön.
[Pedro Palma, túravezető]:
„ Az egyetlen mód, hogy keresztül utazz Sinaloa-n, a vonat. Így sok kedves emberrel találkozhatsz szerte a nagyvilágból”.
A vonat El Fuerte-be érkezik. 1563-ban alapította a spanyol konkisztádor, Francisco Pizarro. Háromszáz éven át a legfontosabb kereskedelmi és mezőgazdasági központ volt. Ha kilépünk a városból, olyan, mintha visszalépnénk az időben.
Maják. Mintegy 40.000 maja él e régióban. Még mindig a hagyományos életforma szerint.
Hosé Louis szintén „Szörny zenész”
[Adrián Jimenez, túravezető]
A helyi lakós Adrián magyarázza el, hogy Hosé egyike az utolsó szarvas-táncosoknak, és az unokái nagyon jó zenészek. Hagyományos hangszereken játszanak.
A szarvas tánc fontos része a maja hagyományoknak, A szarvas segítette régen az embereket.
Ideje visszatérni a vonaton a 21. századba.
[Ferromex (az üzemeltető vasúttársaság)]
Az utolsó szakaszon haladunk.
[Mauricio Montiez, vonat menedzser, El Chepe]:
„Nagyon jó nap volt, a személyzet is elégedett volt az utasokkal”.
A személyzet kilenc órát volt talpon, most kezdődhet a pihenés. Pénteken indulnak vissza a Réz kanyonba az El Chepe-vel.
18 óra van, és a vonat a vonal végére, Los Mochis-ba ér.
„Köszönjük, hogy velünk utaztak, reméljük, hogy élvezték az utat”.
Los Mochis az utolsó állomás.
És Jerry, a vasút rajongó számára, egy életre szóló ambíció megvalósulása volt.
Elértük a Maviri beach-et a Csendes Óceánnál.
Az utazás rövid összefoglalása. A Chiuhauha Pacific expressz, az El Chepe a nagyszerű vonatos utazások egyike Mexikóban és a világon.