[AFI DOCS HIVATALOS VÁLOGATÁS 2016]
„Úgy gondoljuk, hogy az élet arra való, hogy élvezzük, ma élsz, holnap esetleg már nem, annyira kell élvezned, amennyire csak lehet. Ez az…”
Reggel kilépek a házból.
Először elszívok egy cigarettát.
Aztán rágyújtok egy második cigire, mielőtt befejezném az elsőt.
Azzal gyújtom meg a másodikat.
Aztán lógok a barátaimmal.
Ez így működik.
12 órát kell aludnom.
Ezután már ébren tudok maradni annyi napot, ahány csak szükséges.
Éjszaka kószálunk és bolondozunk, mint a huligánok.
Tréfálkozunk és lányokkal szórakozunk, harcokba keveredünk, barátokat küldünk megverni másokat, és kizsarolunk tőlük pénzeket.
Mi négyen olyan sokat bolondozunk, hogy egy napon nagyon meg leszünk verve.
Kérdezz tőlünk többet, majom…
Kifogyott a kérdéseiből.
A válaszaink megnémították.
Nekünk ilyen eseménydús életünk van!
VONAT SZÖRFÖZŐK
Ha már egyszer a vonaton vagy, nem szabad sietned és maradj józan.
Ha feszült vagy, az elméd megzavarodik.
Nem veszed észre, amikor egy oszlop közeledik és leüt téged.
Ha megüt egy oszlop, meghalsz a helyszínen.
A szüleim mondták, hogy ne lógjak ki a vonatokból – halálos lehet.
Mi semmibe vesszük ezeket a dolgokat, és folytatjuk a mutatványainkat.
Az életünk kockáztatása nem zavar minket.
Mi csak élvezzük magunkat.
A következményekkel majd később foglalkozunk.
Menjünk!
Hol van most Dhoni Bhai?
Nem tudom.
Hova ment Dhoni Bhai?
Dhoni Bhai!
Nincs itt.
Nincs itt?
Menjünk!
Mi mindig itt éltünk.
Körbekóborolunk és megnézünk új állomásokat.
Nem tanultuk a vonat szörfölést senkitől, elkezdtünk kihajolni a vonat ajtóból, és elkapjuk a fejünket belülre, amikor egy oszlop közeledik.
Ez az, ahogy kezdtük, saját magunktól.
Senki nem tanított minket.
Nagyon meg voltam ijedve az elején.
De ahogy gyakoroltam és idősödtem a félelem alábbhagyott.
De azért még érzek némi félelmet.
Arra gondolok, mi fog történni, ha újra leesek.
A sérülések nyomai a vonatbalesetből még mindig meg vannak.
Van egy sérülésem itt a karomon.
Vannak sérülés nyomok a lábamon is.
A nyomok a lábamon hátul vannak.
Vannak öltések a lábamon itt, ez alatt az ér alatt.
A baleset után egy hónapig tartott felgyógyulni, mely idő alatt teljesen ágyhoz voltam kötve.
Leeshetek újra, de azért addig folytatom ezt, mert élvezem.
Mindig együtt vagyunk.
Gyerekkorunk óta minden napot együtt töltöttünk.
Nem úgy kezeljük egymást, mint barátok.
Olyanok vagyunk, mint a testvérek.
Mindegy, hogy mi van, mindnyájan összetartunk.
A közönség utál minket.
Mikor előadjuk a mutatványokat, az úti társak nagyon felindultak lesznek.
Panaszkodnak a rendőrségnek.
Tényleg félünk a rendőrségtől.
A rendőrség kegyetlenül megver. Azt se bánják, ha meghalsz.
Nemrég egy hétfő éjszaka a rendőrség utánunk jött.
Kettőnket elvertek bambusz botokkal.
A mi hibánk volt. Kilógtunk a vonatból, nem zavarva az úti társainkat.
A rendőrség elkapott minket, és kékre, zöldre vert.
Mindenkinek van egy bejegyzett esete náluk.
Így bárkit elkaphatnak, bármikor.
Nem bízhatunk meg bennük.
A rendőrök belépnek néha a fülkébe, nem az egyenruhájukban felöltözve, hanem civil ruhákban.
Mi azonban felismerjük őket. A cipőjükről, vagy az erős fizikumukról, vagy a napszemüvegük elárulja őket.
Amikor kiszúrunk egy rendőrt, belépünk a fülkébe, és csendben ülünk.
Ha már a rendőr elment, akkor folytatjuk a mutatványainkat.
Sok időt elpazaroltam, haszontalan dolgokat csinálva.
Sok lánnyal randiztam, szexeltem velük.
És elszívok legalább 20 cigarettát egy nap.
Már teljesítettem az összes vágyat, amit egy 50 éves gazdag ember megengedne magának.
Sok mindent megengedtem magamnak.
Ennek ellenére, mostanában arra gondoltam, hogy rendes emberré válok az életben.
De még van időm. Túl fiatal vagyok.
Ez túl korán van még bárkinek, hogy kezdjen valamit az életével.
Rendezte Adrien Cothier
A Kurla fiúknak ajánlva