Ez Albánia utolsó személyvonata, amely mindössze egyetlen lerobbant személykocsiból áll, amit egy több mint 50 éves szovjet-korabeli (T669-es cseh) mozdony húz. Csatlakozz hozzám egy extrám utazásra Albánia utolsó személyvonatán!
Ebben a teljesen lerobbant, ablakok és szilárd padló nélküli személykocsiban fogunk utazni.
Durres nagyon egyszerű vasútállomásáról indulva, ezen a régi és nagyon rázós vasútvonalon utazunk egy Peqin nevű kisvárosig. Ez volt valószínűleg a legérdekesebb vonatos út, amit 2025-ben megtettem.
A nevem Simon, és ma elkapjuk az utolsó személyvonatot, ami Albániában még megmaradt.
[Durres, Albánia, 2025. szeptember]
Mai utunkat Durres Plázs vasútállomásán kezdjük, ami az egyetlen működő vasútállomás itt, Albánia második legnagyobb városában. A vasútvonal valamikor egészen a városközpontig vezetett, de az ottani állomás jelenleg zárva van, mivel egy vadonatúj vasútvonalat építenek Tiranáig, ami remélhetőleg valamikor meg is nyílik, de a haladás, ahogy az itt a Balkánon várható, nagyon lassú.
Visszatérve ide a Plázs állomásra, ez Albánia egyetlen aktív személyszállító vasúti járatának kiindulópontja. Kivéve, ha a vonat jelenleg ténylegesen nem közlekedik, és a személyvonatok menetrendje általánosságban véve is nagyon furcsa Albániában.
Erre még visszatérünk a videóban, de most először nézzünk körül az állomáson. Nos, igazából nincs itt sok minden, kivéve a vonatot, és a jegypénztárként funkcionáló konténert, amire csak két fickó ügyelt, akik nem tudtak nekem jegyet eladni, csak kint ültek a székeken.
Végül megjelent egy hölgy, aki tudott nekem jegyet adni, ami a Peqin-be vezető teljes útra mindössze 95 lekbe, azaz körülbelül 1 euróba (384 Ft) került.
Úgy értem, földrajzilag nem megyünk túl messze, de ez még mindég egy nagyon olcsó vonatjegy.
[(jegy): Állomás Durres, 2025.09.28. vonat: 07, Pegin]
És miután meg van a jegyünk, menjünk és nézzük meg magát a vonatot.
Húha! Utaztam már néhány vonaton a Balkánon korábban, amik szörnyű állapotban voltak, de szerintem, ez viszi el a koronát (pálmát), mint leglerobbantabb.
Ez egy használt halberstadti kocsi, amit eredetileg a keletnémet vasút vezetett be a 70-es és 80-as években.
Ezeket később az Albán Vasutak használtan szerezte be, és most már elég szörnyű állapotban vannak, szinte minden ablak vagy teljesen kitört, vagy grafitivel van tele. És a kevés grafiti nélküli helyen, nos ott, az ablakokat teljesen kitörték. Remélem a belső tér jobb lesz.
[CKD T-669 mozdony, max. sebesség 90 km/h]
Vonatunkat ez a Csehszlovákiában gyártott, a prágai CKD gyárból származó, T669-es tolatómozdony vontatja.
[CKD, Prága, Csehszlovákia]
Ez a világ egyik legnagyobb példányszámban gyártott mozdonya, több mint 8000 készült ebből a 60-as évek végétől a 90-es évek elejéig. Sokféle változatban gyártották ezeket, és kelet-Európa szerte, valamint a volt Szovjetunió nagy részébe exportálták. Miközben többnyire csak tolatási feladatokra gyártották ezeket, előfordult, és itt Albániában is ez a helyzet, hogy a bevételt-hozó személyszállítási szolgáltatásokban is használják ezeket.
Rendben, akkor szálljunk fel, és nézzük meg a belső teret, ami azt mondanám, egy kicsit jobb állapotban van, mint a kocsi külseje. A legtöbb ülés ép, és úgy tűnik, a 80-as évek óta valamikor új szövetkárpitot kaptak. És mint tudjátok, tudunk egy kicsit segíteni, hogy az ülések továbbra is reprezentatívak legyenek. (helyre tesz egy ülésdeszkát).
Utaztam már korábban néhány régi és elhasználódott vonaton, de nem egészen olyanon, ahol a padló porlad (szétmállik), és a kitört ablakok csak a csomagtartóban hűsölnek.
Végül leültem az egyik teljesen kitört ablak mellé, és pár perccel indulás előtt a mozdonyvezető elkezdte beindítani a motort. És pár pillanattal később már indulunk is, 4 perccel korábban, elhagyva Durres Plázs-t 14:56-kor, lassan kifelé haladva az állomásról.
[Plázs (Durres) 14:56, korábban 4 perccel]
A vonatunk többször is megszólaltatta fülsiketítő kürtjét, miközben átkelünk az állomás utáni őrizetlen vasúti átjárón.
És ahogy most kigördülünk Durresből, vessünk egy pillantást a mai utazásunk útvonal tervére.
[Plázs (Durres)]
A 7. sz. vonattal utazunk Durres Plazs-tól, mely vonatnak van pár közbenső megállója a Peqinbe tartó 40 km hosszú útvonalon.
[(térkép): Durres, Golem, Kavaje, Lekaj, Rrogozhine, Peqin]
Az út menetrendszerinti időtartama 1 óra 37 perc, így a vonat átlagsebessége 25 km/h.
[Vonatszám: 7, Távolság: 40 km, Idő: 1 óra 37 perc, Sebesség: 25 km/h]
A vonat egészen Albánia negyedik legnagyobb városáig, Elbasanig közlekedett. De úgy tűnik, valami tönkrement az útvonalon, és a szolgáltatás most megszakad Peqin-nél.
Durresből elég lassan indultunk, de a vonatunk felgyorsult 32 km/h-s kellemes sebességre.
[15:14, 32-31 km/h]
A vonat ma nem túl zsúfolt, és azt hiszem, körülbelül három másik utast számoltam a fedélzeten.
Végül a városi házakat egy kicsit természet-közelibb helyre cseréltük, mielőtt megérkezünk az első megállóhelyünkre.
Ez Golem, egy kis tengerparti város Durres-től délre, körülbelül 7000 lakóssal.
És mivel itt senki nem szállt fel, vagy le a vonatról, csak néhány másodpercre álltunk meg, mielőtt kis mozdonyunk újra gyorsulni kezdett.
[Golem, 15:26 – Késés +5 perc]
Ahhoz képest, hogy csak egy tolatómozdony, elég nagy zajt csap.
Ahogy most vidékre indulunk, láthatjuk igazán, mennyire karbantartatlan ez a vasútvonal. Mivel rengeteg fa és bokor nőtt nagyon közel a pályához, nagyon óvatosnak kellett lenni az ablak mellett ülve, mert ezek váratlanul becsapódhatnak az ablakon.
És ha már az ülésekről beszélünk, ezek egyszerűek, de elég kényelmesek. Először is, szépen kipárnázott kartámaszuk van, a jobbak közül az egyik, amiket láttam. És persze ezeknek az üléseknek a nagy része teljesen szétesik, de ha olyanra ülsz, aminek a párnázása nem robbant le teljesen, akkor valójában elég kényelmesek. Nem mondhatom, hogy az ülések általánosságban jó állapotban voltak, de megpróbáltam néhány jobbat kiválasztani.
A következő megállónk Kavaje, a mai utunk egyik nagyobb állomása. Ez egy történelmi város, hosszú múlttal, amely Albánia korai függetlenségi mozgalmaiban játszott szerepéről ismert.
[Kavaje, 15:38 – Korábban 6 perccel]
Úgy tűnik, ez egy személyzettel ellátott állomás, ahol egy fickó papírokat ad át a mozdonyvezetőnknek.
Mivel ezen a vasútvonalon minden jelzőberendezés elromlott, feltételezem, hogy ez valamiféle engedély a továbbhaladásra. Mert miközben mi voltunk az egyetlen személyvonati szolgáltatás az országban, néhány tehervonat még mindég közlekedik a hálózaton.
Annak ellenére, hogy megálltunk párszor, a vonat nem lett zsúfoltabb, viszont elértünk egy óriási, 38 km/h sebességet.
[16:07, 38 km/h]
Elég jól éreztem magam a fedélzeten. Úgy értem, ez nem egy nagyszerű tömegközlekedési szolgáltatás, de egy olyan fickónak, aki szereti, ha a vonatok egy teljesen lerobbant kocsival gurulnak, ahol csak a mozdony mögé lehet állni, vagy a vonat végét nézni, ez elég szórakoztató.
És értékeltem, hogy minden tisztító eszközt a vonat végében hagytak, hogy minden utas láthassa, hogy a vonatot rendszeresen takarítják. Ha már a tisztának szánt dolgokról van szó, menjünk és nézzük meg a WC-t. Azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez sem volt a legjobb állapotban. De a zár működik. És csak ennyi, mivel az öblítő szerkezet teljesen eltűnt, és a mosdókagyló és a vízcsap, úgy gondolom, hogy legfeljebb néhány évig működött.
Most közeledünk az útvonal valószínűleg legfontosabb megállójához. De először egy nem tervezett megállás. Nem tudom, mi folyik itt, de úgy tűnik, hogy ott sok pulyka van.
És egy-két perccel eltávolodva a nem tervezett megállótól, megérkezünk a tényleges állomásunkhoz.
Ez Rrogozhine, egy elágazó állomás, a dél-Albánia felé tartó vonallal, és ahol vonatunknak valójában időbeli csatlakozása van egy másik személyvonattal.
[Rrogozhine. 16:18 – Korábban 2 perccel]
Szóval, beszéljünk az albániai személyvonatokról!
Albánia 2025-ben, legalábbis papíron, meglehetősen kiterjedt vasúthálózattal rendelkezik, de az állapota különböző romlási állapotokban van, és ezen vonalak közül sokat csak alkalmanként használnak, vagy egyáltalán nem használnak a tehervonatok.
[(térkép): Podgorica (Montenegro), Bajze, Shköder, Gjörme, Vore, Tirana, Durres, Rrogozhine, Peqin, Elbasan, Pogradec, Lushnje, Fier, Ballash, Vlöre]
A személyszállítási szolgáltatásoknál bonyolódik a helyzet. Néhány év óta, március és június között hetente egyszer közlekedik járat Gjörme és Shköder között. Aztán júniusban a vonat, amin utazunk, általában csak hétvégén közlekedik, de néha pénteken és hétfőn is. Végül, állítólag van egy ingajárat is le Lushnje-be, ami csatlakozik a mi vonatunkkal, de az idén nem közlekedett, és jelenleg karbantartás alatt áll, a hivatalos weboldal szerint.
[Menetrend Durres tengerpart – Peqin, Menetrend Shkoder – Gjorme, Menetrend Lushnje – Rrogozhine]
[(térkép pirossal): hetente 1-szer március-június, hetente 2-4-szer június-október?, ????]
Szóval ez Albánia vasúthálózata. Két szórványos szolgáltatás, ami csak pár hónapig működik, aztán eltűnik.
Most Peqin-be vezető utunk utolsó szakaszára tartunk. És ha eddig tetszett a videó, iratkozz fel a csatornára!
[Feliratkozás]
És ha egy kis támogatást szeretnél nyújtani, iratkozz fel a csatornára, fontold meg a tagsági programhoz csatlakozást, ahol exkluzív utazási hírekhez és az összes videómhoz korai hozzáférést kapsz, mindössze néhány euróért havonta.
Őszintén szólva, meglep, hogy ezt a vonatot még közlekedtetik. A kocsik tényleg az utolsó pillanatig kitartanak, és a vágányok állapotát tekintve, amelyeken e vonatoknak közlekedniük kell, meglep, hogy nem hallunk minden héten kisiklásokról Albániában.
Valóban rendkívül meglep. Nehéz lehet itt vasutat üzemeltetni, tekintettel a vágányok és a vonatok állapotára.
És mivel ez a vonatjárat októberben vagy novemberben megszűnt, Albánia jelenleg ismét személyszállító vasúti szolgáltatás nélkül van, valószínűleg márciusig, amikor a Shkoder-ba tartó vonat újra közlekedhet.
De ezen rendkívül kemény üzemeltetési körülmények ellenére is érdekes utazásom volt ma. Albánia olyan részeit láttam, amiket egyébként valószínűleg nem láttam volna.
És ahogy megérkeztünk Peqin-be, a dolgok nagyon érdekessé váltak.
[Peqin, 16:37, Menetrend szerint]
Először is egy mentőautó állt meg a vonatunk mellett. Aztán túlmentünk a peronon, és a vonaton ülő idős hölgyek nem voltak felkészülve arra, hogy leugorjanak a földre. Így a vonatunk visszatolatott az állomásra.
[Nevetés és csevegés albán nyelven]
Nos, ez kétségtelenül érdekes utazás volt. Nem mondhatom, hogy ajánlom ezt a vonatot, hacsak nem igazán szereted a vonatokat, vagy csak át akarod élni a tiszta balkáni vasúti káoszt.
Mindenesetre, üdv innen Peqinből. Iratkozzatok fel a csatornámra, ha még ehhez hasonló videókat akartok látni. Megpróbálok minden vasárnap feltölteni. Csatlakozhatsz a csatorna tagságához is, ha egy kicsit jobban szeretnéd támogatni a csatornát.
[Feliratkozás]
De legfőképpen köszönöm, hogy megnézted.
[Köszönet a megtekintésért!]