Hello és üdvözlégy a Fort Worth-i központi állomáson!
[TRE, Fort Worth Központi Állomás, Trinity (Szentháromság) Metró, TEXRail]
Ma a Trinity Metró TexRail-el fogok utazni Fort Worth-ból a Dallas – Fort Worth repülőtérre.
[Fort Worth Központi Állomás]
A Fort Worth-i központi állomás 2001 decemberében nyílt meg, és a város fő közlekedési csomópontjaként szolgál, összekötve a helyi buszjáratokat a Tre és a TexRail inga (elővárosi) vonalaival, a Greyhound belvárosi buszjáratokkal, valamint az Amtrak Texas Eagle és Heartland Flyer járataival.
A főpályaudvar csarnoka sokkal inkább ipari hangulatot áraszt, mint amennyire az ember azt várná, a boltozatos mennyezeten végigfutó szabadon álló gerendákkal és kereszttartókkal.
[Jegyek és információ]
A csarnok közepén egy jegy- és információs bódé található, kijelezve a három vasúttársaság vonat információit.
Volt ez a furcsa biztonsági robot is, amit még soha nem láttam.
Knight Scope K5-nek hívják, és átvizsgálja a környezetet anomáliák után kutatva, és jelenti a zavarokat a biztonsági csapatnak, hogy szükség esetén kivizsgálhassák.
Nem vagyok benne biztos , hogy mennyire sikeres valójában, és inkább egy trükknek tűnik, mint egy igazi biztonsági járőrnek.
Ha látni szeretnéd ezen utazás előző szakaszát, ahol a Trinity Vasúti expresszen utaztam, kattints a linkre a jobb felső sarokban, vagy kattints az alábbi leírásban található linkre.
A főcsarnokból kilépés, és a peronokra kijutás az utasokat a helyreállított 25-ös interurban (városok közti) kocsi mellé viszi.
[Elismerésül az elkötelezett szolgáltatásért az Interurban „25-ös kocsi” helyreállításában.
A T (Texas?) hálásan elismeri a következő emberek hozzájárulását.
- június 25.
Adományozott „25-ös kocsi”, Önkéntesek 500 órát meghaladóan, Egyéb önkéntesek, hozzájárulók
Mitzi Mc Williams Buddy Carlile Alan Barnett]
A 25-ös kocsi a Texas Villamos Vasúton közlekedett, ami Dallast kötötte össze Denisonnal, Corsicana-val és Waco-val.
Ezek az interurban vonatok 1908 és 1948 között közlekedtek DFW (Dallast Fort Worth) egész területén, és kár, hogy még nem fejlődtünk vissza a vasúti utazás ugyanazon szintjére.
A jegyeket a TexRail-re a peronokon található jegykiadó automaták árulják.
Ezekből az automatákból bármelyik DFW vasútvonalra vásárolhatók jegyek, helyi és regionális bérletekkel, valamint egyszeri utazásokra.
A regionális bérletek hozzáférést biztosítnak a Tre, Tex Rail, Dart és Denton vonatjárataihoz, valamint a környék összes buszjáratához.
[(Jegy): Kedvezményes regionális 1 napos, 3 USD (936 Ft), Kiadva Augusztus 14, 13:13, Lejár vasárnap augusztus 15 03.00 órakor]
Az említett regionális napijegyek 12 dollárba (3744 Ft) kerülnek, ami mindenképp megéri, ha a tömegközlekedési rendszereket tervezed használni a DFW környékén való közlekedéshez.
Az utasoknak, akik a TexRail-t használják a DFW repülőtérre vagy onnan, az egyirányú jegyek két dollár 50 centbe kerülnek (780 Ft), ami hihetetlenül olcsó egy ilyen értékes közlekedési eszközért.
Miközben a vonatunkra vártunk, az Amtrak dél felé tartó Texas Eagle (Sas) járata behúzott az állomásra.
A Texas Eagle összeköti a Chicago-i Union állomást a Los Angeles-i Union állomással, és a 2728 mérföldes (4.365 km) távot alig 3 nap alatt teszi meg.
A Texas Eagle mellett az Amtrak másik járata, a Heartland Flyer (Hátországi szórólap) is átrendezte a kocsikat, mielőtt később, aznap este visszaindulna észak felé Oklahoma Citybe.
Nem sokkal a vonatunk megérkezése után.
A TexRail a svájci vonatgyártó cég, a Stadler által tervezett és az Egyesült Államokban, a Stadler Salt Lake City-i üzemében gyártott Flirt DMU-kat (dízel motorvonat) használ a Buy America törvénynek megfelelően.
A beszállás egyszerű, és rengeteg ülés közül lehet választani, mielőtt a vonat elindul.
Úgy döntöttem, hogy az egymás melletti két ülések egyikében ülök ezen az úton.
A vonatunk nemsoká az érkezése után indul, és megkezdjük 50 perces utunkat a DFW repülőtérre.
Ahogy elhagyjuk Fort Worth-ot, nézzük meg néhány statisztikát a vonatunkról.
[Statisztikák kockafejűeknek
Vonat: TexRail 246
Összeállítás: Stadler Flirt 3 DMU – „Spike = Tüske”,
Motor: 2 Deutz AG TCD 16.0 V8 motor
Motor teljesítmény: 697 LE
Összteljesítmény: 1394 LE
Hajtott kerekek: Az első és hátsó forgóvázakban
Teljesítmény kimenet: 2700 LE
Csúcssebesség: 124 mérföld/h (198.4 km/h)
Üzemelési sebesség: 70 mérföld/h (112 km/h)
Az első Stadler az USA-ban: GTW 2/6 DMU, Üzemeltetve az Austin MetroRail piros vonalán
Gyártás alatt KISS EMU-k (Emeletes villany motorvonatok) a Caltrain részére]
A vonatom ma délután a kelet felé tartó 246-os számú, egy TexRail Stadler Flirt 3 Spike nevű DMU vonat. Mindegyik DMU-t két 16 literes, Deutsch AG TCD V8-as motor hajtja, amik a központi tápegységben helyezkednek el, és egyenként 697 lóerőt termelnek, összesen 1394 LE-t.
Ez az energia ezután a vonat elején és végén levő forgóvázakhoz kerül továbbításra, amik egyenként körülbelül 1300 lóerősek, azaz összesen körülbelül 2700 lóerős folyamatos teljesítményt nyújtanak.
A Stadler Flirt vonatok maximális sebessége 124 mérföld/h (198.4 km/h), bár ez a szám a vonathosszától függően változhat.
A Stadler becslése szerint a valódi végsebesség közelebb van a 99 mérföld/h-hoz 158.4 km/h), de a TexRail csak 70 mérföld/h (112 km/h) végsebességgel üzemelteti a vonatait.
A Stadler vonatok viszonylag nemrég kezdtek el közlekedni az Egyesült Államokban, az első az Austin MetroRail Redline, piros vonalán üzemeltetett GTW 2/6 DMU (dízel motorvonat) volt.
A Stadler nemrég kezdte meg a KISS EMU-inak gyártását a Caltrain Cal Mod villamosítási folyamatához, amely várhatóan 2022 közepén fejeződik be.
Mivel élvezzük az utazást, miért ne kattintanál rá a feliratkozás gombra?
[Feliratkozás/ feliratkozva]
Teljesen ingyenes, és nagyon sokat segít támogatni a csatornát, és nyomd meg a csengő ikont, amikor lent vagy, hogy ne maradj le egyetlen videóról sem.
A TexRail-en az ülések nagyon jók, rengeteg hely van köztem és az előttem lévő ülés között.
Az ingavonatokon ritka funkció a tálcaasztal, ami lehajtható az előttem levő ülés háttámlájából, nem túl nagy, de elég nagy ahhoz, hogy elférjen rajta a laptop, és útközben is dolgozhass rajta.
A falon két USB-s töltőport van, ami nagyszerű, mert az USB azt jelenti, hogy bárki bárhonnan használhatja a kábeleit, anélkül, hogy adapterekkel kellene foglalkoznia.
A fejtámla párnázása az ülés háttámlájában láthatóvá teszi a nagyon kényelmes párnázást, amit az ülésekben használnak.
A vonat mindkét oldalán lévő ülések felett csomagtartók vannak, kis és közepes méretű táskáknak, valamint néhány kabátakasztó.
A vonat belseje hihetetlen, tiszta, modern, és ami a legfontosabb, csendes.
Szinte lehetetlen megmondani, hogy ez egy dízelüzemű vonat, és a vasúti zaj itt szinte hallhatatlan. Hallgasd meg!
Összességében, szeretem ezt a Stadler Flirt-öt, és nagyon remélem, hogy az ingázó (elővárosi) hálózatok egyre több európai vonatot fognak bevezetni a flottájukban.
A Flirt-ök egy másik ülési lehetősége az asztalos ülés, ami ugyanolyan kellemes, mintha egyetlen sorban ülnénk, rengeteg hellyel az üléssorok között, és elegendő asztal felülettel két ember számára, hogy laptopon dolgozzanak anélkül, hogy zavarnák egymást.
Itt is van két USB-s töltőport a falakban, de ez érdekes kérdést vet fel, azokkal kapcsolatban, akik ezen az úton szeretnék tölteni a laptopjukat, mivel szabványos konnektorok nem láthatók.
A vonaton való végighaladás lehetővé teszi számunkra, hogy áttekintsük a fedélzet néhány általános jellemzőjét. Az elsők ezek közül az információs képernyők, amik a következő megállót, valamint a rákövetkező hármat és a végső célállomást mutatják.
[North Side állomás
Mercantile központi állomás
Észak Richland hills/ Iron Horse (Vas ló) állomás
Észak Richland hills/Smithfield állomás
Dallas Fort Worth repülőtér, terminál B állomás]
A két szakasz a központi tápegység mindkét oldalán csuklós, ajtók nélküli, ami lehetővé teszi a könnyű mozgást a kocsik között, bár fel kell menni néhány lépcsőn, hogy átjussunk a forgóvázak felett.
Miközben végighaladtam, a vonatunk megállt North Side állomáson, ami lehetővé teszi, hogy megmutassam a nagyon európai ajtónyitási –zárási hangokat.
Az ajtó (nyitási-zárási) hang nagyon nem illik az Egyesült Államokba, de itt mindenképp szívesen látják.
[Mosdó]
A következő a mosdó.
[TEXRail
Elnézést kérünk a kényelmetlenségért, A mosdó nem működik]
Csak egy mosdó van vonatonként, és sajnos nem működött. Habár ki tudtam nyitni az ajtót, hogy bekukkantsak, és lássam, milyenek a létesítmények.
Összességében elég szépek, rengeteg hely van, és mind a mosdókagyló, mind a szappanadagoló mozgásérzékelős, ami nagyszerű, tekintve a jelenlegi világeseményt.
Továbbhaladva a vonaton, megérkezünk a gépházhoz, amiben két dízel elektromos generátor van.
A gépház ajtói nagyszerű munkát végeznek a vonat többi részébe átterjedő zaj minimalizálásában, és igazán hallhatod a különbséget, abban a pillanatban, amint kinyitják az ajtókat.
[Nyomd meg az ajtónyitáshoz!]
A vonat második fele nagyjából ugyanaz, az egyetlen különbség a mosdó hiánya ebben a felében.
Azt kell mondjam, hogy eddig kedvelem ezeket a Stadler vonatokat, és alig várom, hogy többet lássak belőlük az Egyesült Államokban.
Az útvonal következő nevezetessége a TexRail karbantartó bázisa, ahol a nyolc vonatból három karbantartás és tisztítás céljából állomásozik.
Ennek az útvonalnak egy hátránya az a tény, hogy a legnagyobb része egyvágányú, csak néhány forgalmi kitérővel, ami miatt itt meg kell állni, és várni, amíg egy nyugat felé tartó vonat elhalad mellettünk, mielőtt továbbhaladnánk.
[Grapevine = szőlőtőke]
Grapevine a következő állomás az útvonalon, és a Grapevine Vintage (Szőlőszüret) Vasút otthona, mely vonatozást és kirándulásokat kínál az 1920-as évekbeli gördülőállományon.
Néhány más kocsit is üzemeltetnek, köztük egy pár Bud SPV 2000 DMU-t (dízel motorvonatot).
Nem sokkal Grapevine elhagyása után behúzunk a TexasRail DFW repülőtér B terminál állomására.
[Vegyél jegyet mielőtt vonatra szállsz]
Ez az állomás egyike azon ritka alkalmaknak, amikor két texturált (mintás) vonatot láthatunk egymás mellett.
A Dart repülőtér narancssárga vonalának állomása mindössze három perc sétára található az International Parkway túloldalán. A Dart jelenleg az ezüst vonalépítésén is dolgozik, amely ettől lekelt felé fog közlekedni a Cotton Belt (Pamut öv) vasútvonalon.
És ezzel mai úti beszámolóm véget ér.
Jövő héten visszatérek Los Angelesbe az LA sorozat utolsó előtti videójára, visszahozva a metrolinket Austin-ból az Union állomásra.
Ha szeretnél a közelben lenni, amikor további videók jelennek meg, kérlek, iratkozz fel.
Teljesen ingyenes és nagyon segíti a csatornám és a tartalom támogatását.
Szeretném ezt a lehető leghosszabb ideig folytatni, és támogatásod segít nekem ebben.
De mindegy, mára ennyi. Köszönöm, hogy velem tartottatok, és találkozunk a következő videóban.