Üdvözlégy ebben az új videóban!
Ahogy már valószínűleg a címben láttad, a régi vasútvonalról fogunk beszélni, amely a venezuelai fővárosból, Caracas-ból La Guaira tengerparti tartományába vezetett.
Iratkozz fel, ha több történetet, legendát és kuriózumot akarsz látni az országunk földalattijairól, és vasútjairól.
Kezdjünk!
[A Caracas – La Guaira vasút története]
[Koncepció]
A La Guaira – Caracas vasút egyike volt a három hegyvidéki vasútnak, amit megépítettek, vagy villamosítottak Latin Amerikában az 1920-as években.
Felvezetett 914 méterre 37 kilométeren, és 4%-os emelkedésű szakaszai is voltak.
A venezuelai főváros Caracas, csak 11 kilométerre helyezkedik el a Karib tengertől, de 914 méter magasan van.
[Építés]
A felmérések a vasútvonal számára La Guaira kikötőjétől 1867-ben kezdődtek, és brit és amerikai mérnökök vitatták meg az útvonalat és a finanszírozását 14 évre.
Végül egy angol csoport nyerte el a szerződést 1881-ben. A nevet: Guaira és Caracas vasútvonal Londonban jegyezték be, és megkezdték a 37 km hosszú vonal építését, ami nem használt kábeleket vagy fogaslécet.
Hat mozdonyt rendeltek a Smith Winsson és Pop of Manchester angol társaságtól, plusz teher és személykocsik sorozatát.
A vonalon 1883 júniusában indult meg az utas szállítás.
Az első fénykép az egyik eredeti mozdonyt mutatja, száma 18-as, amit az angol cég, a Smith Wilson gyártott a Caracas – La Guaira vonal számára 1882 és 1884 között.
1888-ban a Caracas – La Guaira vasút beszerzett négy mozdonyt a Bayer Peacock (Bajor Páva) társaságtól Manchester-ből, Anglia, amik 9-12 pályaszámokat kaptak.
Később a vasút beszerzett hat további mozdonyt a Schmitz Unison cégtől, így összességében 18 mozdonyuk lett.
A személypályaudvar La Guaria-ban közel volt a kikötőhöz.
Sok utas gőzhajóval érkezett La Guaira-ba, és átszálltak a vonatra Caracas felé.
Az utolsó kocsi e vonaton, foglalt volt a caracasi Clint hotel vendégei számára.
A nyomtávolság 36 hüvelyk (0.914 m) volt.
A La Guaira és Caracas vasút 1883. június 25-én kezdte üzemelését. Az utolsó útján Santa Ines állomásról indult, és 37 kilométer után La Guaira állomásra érkezett, ami kiszolgálta a kikötőt.
Az 1930-as években az utas és teherszállítmány zöme elkezdett autókat, buszokat és teherautókat használni.
A társaságot államosították az 1940-es években, és megszerezte a nemzeti kormány 1950-ben.
1951-ben a vasútvonalat súlyosan megrongálták a viharok, és a kormány, amelynek már elsőbbsége volt, hogy beruházzon a Caracas – La Guaira autósztráda építésébe, nem javította ki a vágányokat.
A vágányok idővel eltűntek, a mozdonyok szétszedésre vagy beolvasztásra kerültek, csak egy Bayern gőzmozdony van megőrizve a Guillermo José múzeumban, ami a közlekedési múzeum alapítvány része Caracasban.
[(Reklám): La Guaira és Caracas vasút, Venezuela]
Jelenleg a terület egy része, ahol elhelyezkedik, ahol e vasúti rendszer sínjei voltak, szolgál a caracasi metró 1-es vonal helyszínéül, különösen Cano Amarillo és Gato Negro állomások között.
[Lehetséges jövő]
Jelenleg tervezik az Ezequiel Zamora vasút kibővítését a caracasi fejállomástól a Maiquetía repülőtérig Vargas államban, de ez még mindig tervezési stádiumban van.
[Térkép: zöld vonal, északon Maiquetia, keleten Caracas]
Nos, ez minden a mai videó számára. Remélem kedvelted ezen információkat.
Kérlek lájkoljad, és iratkozz fel, több ilyen tartalomért.
Én vagyok a venezuelai vasút infó, a következő időpontig.