Jó reggelt Grainau-ból! Korán reggel 7 óra van, ez az első választás, hogy Garmischba. Onnan fogok indulni. Ez kalandos lesz, mert ma Jenbachba megyünk, az Achensee vasúthoz. Ha minden jól megy, hamarosan találkozunk.
[Zene]
[Achenseebahn 1889]
A változatos utazás Jenbach-ba, probléma nélkül lement. Az állomást egy másik videóban fogom, bemutatni nektek. Ma végre eljött az a nap, hogy az Achenseebahn-al utazom Seespitz-ig. 2022 áprilisától ez csak hétvégeken érhető el, az átmeneti időszakban csak 3 vonat volt naponta, és július 25-től már 15 van naponta. Megérkeztem Jenbach-ba, pontosan 10:00 órakor, és még van egy kis időm, hogy megfigyeljem az előkészületeket a nap első útjához a Zeespitz-hez (az Achen tó végéhez).
[Jenbach- Seespitz, Indulás oda 11:00, Indulás vissza 14:25, a retúrjegy ára: 31 €]
Először is egy jegyet kell vegyek, és aztán mennem kell. A mozdony már jön, hogy nyomban elhúzza a vagonokat a kijárathoz.
[Zene]
Ma a nyitott és teljesen zárt vagonokat a 4. sz., Hannah nevű mozdony tolja.
[Zene]
10:55-kor a jól megtelt vonat elindul.
A következő 30 percben a mozdony felkapaszkodik 970 méterre, ami 440 m emelkedést jelent, 160 %o-es emelkedővel. A vonat hangja az első, amit meghallunk és végül, percekkel később feltűnik a kamera előtt, hogy megtegye az utolsó néhány métert az útvonal legmagasabb pontjáig, ami a kiindulástól 3.62 kilométerre van.
[973 m Adriai tenger felett]
(Egy hegy van Jenbach és Achensee között, az első szakaszon a hegytetőig, a vonat meredeken megy felfele, és ezért a mozdony tolja a vonatot, utána a kevésbé meredek lejtőn, már a mozdony egy körüljárással a vonat elé kerül).
Itt a mozdony körbejár. A fogaskerekű szakasz is itt ér véget, és a vonat leereszkedik egy max. 25 %o-es lejtőn az Acheni tó felé.
Nem tart túl soká, és a türkizkék tó előbukkan, és úgy tűnik ez az útvonal vége az Achensee vasúttal, és ez nyilvánvalóan az utazás közepén van. (Merthogy a vonat vissza is megy Jenbachba. Van egy peron mindenesetre. (És a végállomás előtt 100 m-rel a körüljáró vágány). A mozdony éppen elment, oké vissza fog jönni, és betolja a vonatot Seespitz állomásig. És most kezd izgalmasság válni, mivel a mozdonynak vízre van szüksége, és a víz a tóból származik, automatikus szivattyúzással. Ez kell a gőztermeléshez, már hozzá is van csatlakoztatva a mozdonyhoz. Már csak a vízdarut kell beforgatni, és aztán mérhető az impulzus-mérővel. Két kamra van, amik golyós szeleppel vannak összekötve, a különböző nyomás miatt a kamrákban. A „szörnyet” kinyitják, mielőtt lezárásra kerül. A gőz átáramlik a golyó felett, be az egyik kamrába, azt okozva, lehetővé téve, hogy a víz elmenekülhessen a kimeneti szelepen. A kamra kifelé nyomódik, a gőz lehűl, és lecsapódik, létrehozva egy negatív nyomást. Több víz nem juthat kívülre. A google szelep lezár, és megszakítja a mérőórát. A gőzfüggöny lecsapódása folytatódik, létrehozva egy nagy negatív nyomást, ami cserébe biztosítja, hogy a friss víz átfolyjon a szelepen a kamrába (tartály). Amikor a szelep lezáródott, ugyanez elkezdődik a második kamrába, és így a víz fokozatosan jön a tóból a mozdony víztartályába, amíg az meg nem telik.
[Seespitz állomás]
Időközben az Achen tavon körutat tévő hajó elérte a vasútállomás melletti mólót. A mozdony most készen áll hogy újra megtegye az útját, elhagyva a tavat visszafelé. Egész úton vissza Jenbachba a mozdony a vonat elején marad, és még van időm egy kicsit élvezni a látképet.
A mozdonynak vissza kell mennie Jenbachba szénért.
Ezt követően megteszi az útját Seespitzbe aznap harmadszor és utoljára, ahogy annyiszor megtette már 1889 óta.
Szép előfizetést?