Vonatok és az Elba völgye.
A történelem és természet keveréke várja itt az utasokat.
Amikor a nap felkel és a homokkő megvilágításra kerül, igazán különleges utazni e keskeny völgyön keresztül.
Pompás tájak vannak itt, és az alagutaknak még meg van a neogótikus íve, abból az időből, amikor először megépültek.
A vasúti útvonalak nagyon romantikusak. Keresztül kanyarognak hosszú völgyeken, és láthatod a természet e nagyszerű tájait. Ezek ilyenek.
[Dokumentum film: Bohémiai Svájc vonattal]
[Városi Elefánt (emeletes vonat)]
[Grit Merten filmje]
Megkezdjük utunkat Bohémiába, Drezda főpályaudvarán, Kelet-Németországban.
Egészen a 19. század végéig az állomást Bohémiai vasútállomásnak hívták, és a vonal a Szász-Bohémiai Államvasút volt.
[Főpályaudvar]
Manapság, a villamosított fővonalat Drezda és Decin, Cseh Köztársaság között Elba Völgyi Vasútnak hívják.
Az iparosítás és a zsendülő turizmus miatt a forgalom mennyisége olyan gyorsan növekedett, hogy a vasútállomás bővítése alapvető fontosságúvá vált.
1898-ban a Bohémiai vasútállomást átnevezték drezdai főpályaudvarnak vagy központi állomásnak, és ez így maradt a mai napig. A helyi vasúti járat, mely elviszi az utasokat a Cseh Köztársaság határáig, körülbelül 15 percenként közlekedik, és összeköti Drezdát a száz és bohémiai svájci régiókkal.
Ez egy népszerű vasútvonal, nem csak az Elba folyó bájosan változatos természetes tájképe miatt.
Gyakori és gyors kapcsolata a homokkő hegyekhez, igazán kényelmes alternatívává teszi a gépjárművel szemben.
[(Térkép): Németország: Drezda, Bad Schandau, Elba folyó, Cseh Köztársaság: Rumburk, Jedlova, Decin]
Az utazásunk első fázisa elvisz minket Drezdából Bad Schandau-ba a cseh határ mellé.
Azután átszállunk egy vonatra, ami nem fővonalakon közlekedik, és összeköti a szomszédos nemzeti parkokat, Szász Svájcot a német oldalon és bohémiai Svájcot a cseh oldalon.
A végső állomásunk Decin a Cseh Köztársaságban, ami csak 20 perces vonatútra van a német határtól.
Gabriela Kalinova túra vezetőként dolgozik, és éveket töltött Bohémia történelmének tanulmányozásával, beleértve a vasúti örökségét is.
Szakértői ismereteket szerzett a hadászatból, geopolitikából és gazdasági fejlesztésekből, amik kulcs-fontosságúak voltak az Elba völgyön áthaladó vasútvonal megépítéséhez és üzemeltetéséhez.
Gabriela Kalinova: „Érdekességképpen, az első vasutak itt azért épültek, hogy sót szállítsanak
Aztán ez lecsökkent, és idővel a szén kereskedelem fontosabbá vált.
Bohémia világhatalom volt, amikor a lignit és bitumenes-szén lerakódásokhoz jutott.
A szénbányászás következtében gazdasági felvirágzás indult az egész régióban, ennek szintén hatása volt a vasúti infrastruktúrájára.
Bad Schandau Szászországban, néhány kilométerre a Cseh Köztársaság határától.
Ez egyike a sok városnak és falunak a régióban, ami virágzott, hála elhelyezkedésének az Elba folyó útvonalán, és az továbbra is így van.
A vasúti kapcsolattal a kis fürdőváros, Bad Schandau, szintén népszerű bázis a gyalogtúrás kirándulásokhoz az Elba homokköves hegyein keresztül.
[Nemzeti park – Állomás, Bad Schandau]
Fél millió látogató használja az állomást itt minden évben, amely kiterjedt beruházásokat követően, hivatalosan Nemzeti Park Állomásnak lett elnevezve 2012-ben.
Két évvel később egy határon-átvezető Nemzeti Park Vasút lett beindítva, ami egy közös vállalkozás, és a Cseh Köztársaság és Németország nemzeti vasút társaságai üzemeltetik.
Minden 2 órában közlekedik, összekapcsolva a nemzeti parkokat, és lerövidítve az utazást, panorámás kilátópontok és gyalogtúrás ösvények sorára.
[(Térkép): Elba, Németország, Bohémiai Svájc, Rumburk, Jedlova, Decin, Cseh Köztársaság]
Bad Schandau-tól a vasút átviszi az utasokat a határon a Bohémiai Svájc cseh részébe.
Átszállunk Rumburk városában, és elindulunk utazásunk következő szakaszára, követve a látványos útvonalat egész úton, Decin felé.
Amikor a határon-átvezető nemzeti park projektet megnyitották 2014-ben, megmentette az itt részben már hiányos vasút vonalat a teljes lezárástól.
Ezeket a vágányokat eredetileg azért fektették, hogy nyersanyagokat szállítsanak.
De az útvonal mentén fekvő kis bányák és gyárak legtöbbje nem volt képes túlélni, miután a kommunista rendszer Kelet-Németországban és Csehszlovákiában véget ért 1989-ben.
Áldozatai lettek a szabad piaci erőknek és a versenynek a nagy energia társaságokkal.
Manapság, a határokon átvezető turizmus az, amiért a régió és a vasút társaságok reménykednek.
A vasútvonal csodálatos infrastruktúrája a határ mentén Németország és a valamikori osztrák birodalom között mutatja, hogy milyen fontos volt ez az útvonal a 20. század elején.
Például ez a 190 m hosszú viadukt Vilemov-ban, amit 1904-ben fejeztek be.
Kő pilléreken fekszik, amik bohémiai gránitból készültek. A szilárd acél híd 34 méterre tornyosul a Vilemovsky patak vagy a Sebnitz folyó fölé.
Első pillantásra észak-Bohémia jelentéktelennek, kis fontosságúnak tűnik, talán még elmaradtnak is, de ez egy elbűvölő történelmű régió.
Fellendülés és bőséges természeti források, háború és pusztítás, üldözés és áttelepítés, valamint politikai és gazdasági újjászületések, mind hozzátartozik e régió történetéhez.
Így tesz a természet is, és a tartós benyomás, amivel a művészekre hatott, akik idejöttek.
A német romantikus festő Caspar David Friedrich itt merített inspirációt sok melankolikus festményéhez a vándorlásaiból Szászország és Bohémia sziklás szurdokain keresztül.
A nemzeti park menedzser Tomas Salov számára a Kamnitz Szurdok a Kamenice patak mentén, inkább szívesen végzett munka, mint szakmai kötelesség.
A bizarr homokkő formációkhoz látogatók, ébren álmodhatnak a bohémiai folklorról (néphagyomány) és legendákról.
De Salov küzd a valós ellenfelekkel, a környezet rombolással és tudatlansággal szemben.
[Tomas Salov, Bohémiai Svájci Nemzeti Park]:
„Mióta a Bohémiai Svájci Nemzeti Park megnyilt, számos faj visszatérését láttuk.
Van vándorsólyom és egy újratelepítési program az atlanti lazac számára a Kamenica patakba.
Mostanában a farkasok is visszatértek, és vannak hiúzaink.
Így ez a hely több annál, mint amit a turistáknak látni kell.
Ez egy érdekes szakasza a természetnek.”
Ez is része Bohémiának.
A vasútvonal az Elba völgy elbűvölő homokkő sziklái mentén, az egyik legforgalmasabb tranzit útvonal Európában, és az ingerültség egy növekvő forrása a lakósok számára.
A tehervonatok, amik itt keresztülhaladnak az útvonalon Kelet Európa és Észak Németország fő kikötői között, különösen hangosak, és ismétlődően tiltakozásokat váltottak ki.
[Német alagút bejárat]
[Forrás: A gazdasági ügyek, munka és közlekedés Szász Állami Minisztériuma]
Egy új nagysebességű vasúti kapcsolatotot távol az Elba völgytől kell megvalósítani, hogy csökkentsük a zajszennyezést.
Az útvonal áthalad egy 27 km hosszú alagúton, keresztül az Elbsandsteingebirge-n.
A tervek és a nemzetközi teherszállítási forgalom növekvő kapacitás képe az új vonal mentén.
[Német alagút bejárat, Chlumec, cseh alagút bejárat]
Továbbá az utazási idő a személyvonatok számára Drezda és, Prága között le lesz rövidítve a jelenlegi két óra és 15 percről 1 óra alá.
De ennek ára lesz.
Az utasok sokkal kevesebbet látnak majd a Bohémiai Svájc csodálatos természeti tájaiból az úton.
A Belvedere kilátópont Labska Stran faluban helyezkedik el, a nemzeti park szívében.
A kis kő színpadot a platón a 18. században készítették és kezdetben csak az arisztokráciának volt megnyitva.
Manapság a kilátás 130 méter magasságból, élvezhető az összes túrázó és egyéb látogató számára szerte a világból.
Néhányan azt mondják, emlékezteti őket a gyerekkori modell vasútjukra.
A Nemzeti Park Vasút egy kényelmes kapcsolat a különféle természeti attrakciók között, és mint környezetbarát közlekedési mód, segít megőrizni a flórát (növényvilágot) és faunát (állatvilágot) a 80 négyzetkilométeres Nemzeti Parkban.
[Tomas Salov, Bohémiai Svájci Nemzeti Park]:
„A Nemzeti Park Vasútnak van egy nagy előnye. Ahelyett, hogy egy körutat kelljen megtenni, a kirándulók vonattal mehetnek az egyes helyekre, és csak a visszautat teszik meg gyalog vagy más közlekedési eszközzel.”
De bárki, aki közelebbről akarja megtekinteni a Bohémiai Svájcot ékesítő bizarr és szép szikla alakzatokat, annak gyalog kell mennie.
Csak akik mesterei a hét kilométeres gyaloglásnak a csúcsig, azoknak lesz részük ebben a tájban.
Ezek a homokkő sziklák szolgáltak háttérként olyan fantázia filmeknek, mint pl. a Narnia krónikái.
A kilátás még a félútról is azt eredményezi, hogy megéri a fáradságos vándorlás.
De a tényleges célállomás a legtöbb túrázó számára az, ami a Bohémiai Svájc kő-szimbóluma lett: a Pravcicka kapu.
16 méter magas és több mint 26 méter széles.
Ez a legnagyobb természetes homokkő boltív Európában, az Elba homokkő hegylánc egyik legemlékezetesebb természetes műemlékévé téve azt.
Az étterem a boltívtől jobbra 1826-ban nyílt meg, és népszerű attrakció a saját jogán is.
Különösen azok számára, akik lelkesen „töltik fel elemeiket” a szívélyes helyi vendéglátással és a híres bohémiai sörökkel.
A látogatóknak meg kell bizonyosodni arról, hogy elegendő időt hagynak a 316 m magasból történő lemenetelre naplemente előtt.
Ha már visszatértünk a völgybe, a Nemzeti Park Vasút természetesen pihentető hazautazást nyújt.
Rumburk, egy kisváros észak Bohémia Ustecky régiójában.
A helyi állomást kiszolgálják a Nemzeti Park Vasút és vonatok más regionális hálózatokról.
Az utóbbit főleg az ingázók használják az útjukon és vissza Decinből, ami 50 kilométerre van.
Néhány vonat, ami itt közlekedik gyakorlatilag nagyon régi modell, mint az Ivanka, ami egy átépített dízel mozdony 1969-ből, ma már egy modern motor hajtja.
A Rumburk környéki régiónak hosszú ipari öröksége van.
Mind a szénbányászat, mind a textilgyártás kulcsfontosságú volt a növekvő gazdasághoz a 19. században, amihez később csatlakoztak az üvegfúvók, az ipari fűszer malmok és motor gyártók. Mindegyik függött a vasúttól a termékeik elszállítása miatt.
A 19. század közepére a vonatok a táj részei lettek észak Bohémiában.
Eredetileg az osztrák vasút üzemeltette, aztán a vonalakat átvette az újonnan alapított Csehszlovák Állam Vasút 1918-ban, az ország megalapítását követően az I. világháború után.
Ez az egy-vágányú, nem villamosított vasútvonal keresztülhalad a határon túli Lusatia régió bohémiai részén.
[Jedlova]
A következő megállásunk Jedlova távoli állomásán van.
A csöppnyi állomást erdők veszik körül, és láthatóan a semmi közepén van.
[Irány, balra: Rumburk, Varnsdorf Jobbra: Decin, Ceská Lípa]
1869-ben épült, mint csomópont, összekötve két fő regionális vasútvonalat, mely Vansdorf-ba és Decinbe vezet.
Mivel az Ivanka folytatta útját, mi itt maradtunk, hogy megnézzük ezt a szokatlan állomást a Jedlova lábánál, ami az a hegy, ami a nevét adta az állomásnak.
Az idő és a történelem egyértelműen megkövetelték az áldozatukat az állomás épületen, de úgy tűnik itt senkit nem zavarnak az ilyen felületi szempontok.
Az állomás egy kényelmes kiinduló pont a sétálós túrákhoz a környező területen, és egy találkozóhely a helyi vadászoknak. Sőt, néhány utas kifejezetten azért jön, hogy megkóstolja a szívélyes tradicionális ételeket, amiket itt szolgálnak fel.
[Dana Hromkova, pincérnő Jedlova állomáson]:
„Főleg kempingezőket és turistákat fogadunk, de az emberek a környező falvakból szintén át kirándulnak ide az ételeink miatt. Kiszolgálunk vendégeket, akik olyan messziről jönnek, ami már vészhelyzethez vezet, Prágából és még Moraviából is.
Így kapnak házias sült kacsát, hússal töltött gombócokat, sertéssültet, vadételeket, mind frissen elkészítve az állomás étteremben.”
Nehéz elképzelni bárkit, sietni egy hússal, itt a Jedlova állomáson, ahol az idő úgy tűnik lassúbb ütemben halad.
[1916]
Eredetileg csak egy magányos erdészház volt a teljes régióban a Jedlova hegy körül, ehhez csatlakozott végül egy maroknyi falucska.
A 20. század elején az emberek a városokból elkezdték felfedezni a régiót, mint kellemes menedékhelyet.
Azóta e csöppnyi állomás étkezési bennfentes tippként szolgál egy rövid út-megszakításra, és bázisként a gyalogos túra útvonalakhoz, és a nyugalom egy oázisaként, mielőtt visszatérünk az élet sürgés-forgásába a városban. A következőkben elindulunk dél-nyugatnak, utazunk körülbelül 20 kilométert a Decin-i körzeten keresztül.
A turistákon kívül a regionális vasút szállít iskolás gyerekeket és ingázókat a városokba, ezen a területen.
Köztük van Decin városa is, ami egy fontos ipari és közigazgatási központ.
A vidéki Bohémia eközben szenved a fiatalság elvándorlásának hatásától, hogy szerencsét próbáljanak a városokban. A kivonulás haldokló falvakat és egy zsugorodó infrastruktúrát hagyott maga mögött. A határ mindkét oldalán fokozzák az együttműködést, hogy javítsák a kilátásokat a vidéki Bohémiában, vagy legalább lelassítsák a tehetségek elmenetelét.
Decin – a város ismert a gazdasági stabilitásáról és történelméről, mely több mint 1.000 évre datálódik vissza.
Az Elba és a Ploucnice folyók összefolyásánál áll egy híres vár, ami először a Bohémiai királyi család lakóhelyeként szolgált, aztán katonai erődként és ma, mint múzeum.
Büszkélkedve az Elba egy belső kikötőjével, egy sztráda kapcsolattal és számos állomással a Drezda Prága vasútvonalon, Decin egy fő közlekedési csomópont.
A vasúti csomópont az egyik legfontosabb Európában.
[Decin, főpályaudvar]
Megérkeztünk Decin főpályaudvarára.
A Cseh Államvasutak, vagy CD, a mai napig egyike a legnagyobb munkaadóknak az 50.000-nél több lakosú városban.
A turizmus a helyi gazdaság egy másik oszlopa.
A vár, a szikla tetején elhelyezkedésével, az ártér kibélelve az Elba töltés rézsűit, és a homokkő sziklák népszerű célállomássá teszik a területet a látogatók számára, melyek közül sokan csak keresztüljöttek a német határon.
Decin vasúti öröksége szintén vonzza a turisták elég nagy részét.
A Pastyrska Stena magába foglal egy 279 méter hosszú alagutat, és mindig egy nagyon kedvelt fotó motívum volt. A neve azt jelenti, hogy a Pásztor sziklája, a német Schaferwand szóból.
Ez maga egy rossz kiejtése a Schiefe Wand-nak, ami kampós falat jelent.
A 19. században egy népszerű kilátó pont volt, de amikor az Elba völgyi vonalat megnyitották 1851-ben, csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy vonattal utazzanak.
[Gabriela Kalinova, túravezető]:
„Az emberek akkoriban nem utaztak rendszeresen vonattal. Senki nem álmodott arról, hogy naponta vonatozik.
De ezt megtenni évente egyszer vagy kétszer, egy lehetőség volt az emberek számára a vidéki területekről, legalább is a gazdagok számára.
És sok ember nagyon kíváncsi volt az elején. Ez a vonatos utazás egy fellendüléséhez vezetett, ami aztán némileg lecsökkent.”
Decinben, a vasút fontossága évről évre nőtt. Különösen döntőszerepet játszott a hadseregek számára a különféle háborús konfliktusok közben, amik gyötörték a régiót, tartalmazva a második világháborút is.
Bohémiát röviddel korábban bekebelezte a német birodalom. Ez a váltókezelő őrhely a város főpályaudvara mellett abból az időből származik.
Ez manapság egy múzeum, amit Petr Ocenásek vezet.
A legtöbb régi berendezést megóvták, és a korábbi biztosítóberendezési dolgozó elmagyarázza, hogyan működtek.
[Petr Ocenásek, Decin, történelmi váltóállító őrhely]
„Ez a 15. sz. váltóállító őrhely, amely koordinálta a vasúti forgalmat Decinben a vasútállomás északi részén.
Volt egy diszpécser is, aki ezzel dolgozott, mint biztosítóberendezés kezelő, és valaki folyton rögzítette az összes vonatmozgást egy regiszterben (naplóban). A diszpécser szervezte a vonatforgalmat.
Volt egy másik váltóállító torony, olyan mint ez, az állomás déli oldalán, az Usti nad Labem felé közlekedő vonatok számára. A kezelők párban dolgoztak, s együtt irányították a teljes Decin vasútállomást.”
A történelmi térközbiztosítási technológián kívül a múzeum tartalmaz egy sor eredeti dokumentumot is.
Történelmi távközlési berendezések egy kis gyűjteménye, és más jellemzők, mint a megerősített ajtó, hogy védje a személyzetet a légitámadásoktól.
„ A technológia 1942-ből van, amikor felállították ezeket az elektromos, teljesen üzembiztos berendezéseket.
És mivel ez a háború alatt történt, láthatod a megerősített ajtókat is. Ezek célja az volt, hogy megvédje a stratégiailag fontos berendezéseket, mint pl. a vasútállomások.
A tornyot aztán fokozatosan korszerűsítették. A fényjelzők, tolatás jelzők, és itt középen, ahol áll, itt volt valamikor a mechanikus biztosítóberendezési központ. Építettek egy relé állomást egy elektromos irányító panellel. Az iránytó panel nagyon modern volt, és ezért hamarosan elvitték máshol történő használatra.
Amit itt látunk ma a biztosítóberendezési központ örökségi helyszínen, ténylegesen az, hogy hogyan nézett ki 1942-ben.
[Decin, főpályaudvar]
Az utazásunk a Bohémiai Svájcban véget ér Decinben.
De a Bohémiai vasút története folytatódik, hála az új elképzeléseknek is a határon átvezető közlekedési stratégiákról egy környezetbarát jövő számára, tartalmazva egy új EU finanszírozású projektet a német és cseh hatóságok által, melynek célja elősegíteni a fenntartható turizmust Közép Európa e kincset érő sarkában.
A filmet készítette: Grit Merten és mások
SWR 2018
Angol változat: Deutsche Welle 2019