A hatalmas területű ország az Alpok déli oldalától a Földközi-tengerbe mélyen benyúlva szinte Afrika partjáig ér. Az ország az eltérő éghajlati és természeti adottságok miatt nagyon sokszínű. A gazdag észak–szegény dél ellentét évszázadok óta meghatározó az iparosodott északi és a mezőgazdasági termelésből élő dél területek közti jövedelmi különbségek miatt.
A nagyvárosok az ország északi részén találhatóak, így ott a vasúthálózat is sűrűbb. Az Appennini-félszigeten aztán a Firenze–Róma–Nápoly tengely jelenti a fő közlekedési útvonalat. Nápolytól délre már érezhetően lelassul az élet.
Az ország vasúthálózatának hossza 19 729 km, melyből 18 317 km normál nyomtávú. Számos kisvasút is van, 1000 mm-es nyomtávúból 123 km, 950 mm-es nyomtávúból 1058 km, és 850 mm-es nyomtávúból 231 km.[2]
Az első vasútvonal Olaszországban a Nápoly–Portici-vasútvonal volt, amely összekapcsolta a királyi palotát a tengerparttal. Ez a vonal 1839-ben nyílt meg.
Napjainkban a vasúti pályákat és az infrastruktúrát a Rete Ferroviaria Italiana üzemelteti, míg a vonatok és a személyszállítás a Trenitalia kezében van, mindkettő Ferrovie dello Stato leányvállalata. Korábban a Ferrovie dello Stato egy vállalat volt, de az EU miatt szét kellett válniuk.
Több kisebb vasút is üzemel, ezek magánkézben vannak.
A magántársaságok vonalai nagyobb részt nagyvárosok elővárosi forgalmában töltenek be szerepet. Ilyen hálózatok találhatók Róma (148 km), Milánó (298 km), Bologna (72 km), Torino (86 km), Ferrara (134 km), Modena (20 km), Nápoly (305 km), Bari (253 km), Perugia (152 km) és Parma (44 km) környékén, melyek nem is minden esetben csatlakoznak az RFI pályáihoz.
Érdekes a helyzet az olasz csizma sarkában. Itt valamennyi mellékvonal Bari, Taranto és Lecce környékén 473 km hosszban a Ferrovie del Sud-Est (FSE) társaságé.
Tekintettel arra, hogy az RFI pályáin koncessziós közlekedés nem alakult ki, így a 3558 km magánvonal nem tekinthető az állami vasút szerves részének. Azok kiépítése és járművei elég egyediek lehetnek, és díjszabásilag sem tagozódnak be egyetlen esetben sem az országos hálózatba.
A legelső nagysebességű vasútvonal a 204,6 km hosszú Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonal. Az építkezés 1994-ben kezdődött meg, a vonal 2006 decemberében nyílt meg. A beruházás 5,1 milliárd eurójába (1275 milliárd forint) került az olasz adófizetőknek.
A nápolyi elővárosi közlekedés fejlesztésre 374 millió eurót szántak. Ez lényegében a nagysebességű vonal építése miatt amúgy is feltúrt környék helyi vonatainak városba jutását is megkönnyítő sínpályák lefektetését tartalmazta 6,2 km hosszban.
A Bologna–Firenze nagysebességű vasútvonal 78,5 km hosszú. A munkálatokat 1996 nyarán kezdték, és 2007-ben fejezték be. A költségek a nagyszámú alagút miatt igen magasak, a számla végösszege 4,7 milliárd euró körül alakul.
A Bologna–Milánó szakasz építésére 6,2 milliárd eurót szántak. A 182 km hosszú pályán 2000-ben vonultak fel az építők és 2007-ben adták át.
A Torino–Milánó nagysebességű vasútvonal építését hat év előkészítés után 2000 júliusában határozták el. A 125 km-es vonal első szakaszát Torino és Novara között 2005 végén adták át a forgalomnak, hogy a 2006-os téli olimpiára már nagysebességű vonat szállítsa a vendégeket. A teljes vonal 2008-ban készült el, mikorra is az építés költsége eléri a 6,8 milliárd eurót.
Venezia-Mestre vasútállomás és Padova között 24 km-en épül a nagysebességű vonal 1999 óta az RFI kivitelezésében. E vonal nagy fontosságú, hiszen ez a szakasz mind Verona–Milánó, mind Bologna–Firenze irányában nagy forgalmat bonyolít le.
Büszkén hirdeti a vasúttársaság, hogy a csak turista forgalomra használt vonalaikon 2003-ban már 84 ezer utas utazott, szemben az 1997-es 38 ezerrel. Szép és látványos fejlődés, ám ezt a “kiváló” teljesítményt olyan 404 km-nyi vonalon érték el, melyek közül több is jogosan pályázhatna arra, hogy bekerüljön Európa 10 legszebb, leglátványosabb vasútvonala közé.
Nagysebességű közlekedés
A Treno Alta Velocità épít egy új nagysebességű hálózatot a Milánó–Bologna–Firenze–Róma–Nápoly és Torino–Milánó–Verona–Velence–Trieszt-útvonalon. A vonal néhány szakaszát már átadták, míg a nemzetközi kapcsolatok Franciaországgal, Svájccal, Ausztriával és Szlovéniával építés alatt vannak. A Róma–Nápoly-vonal 2005 decemberében, a Torino–Milánó-vonal pedig részben 2006 februárjában nyílt meg. Mindkét vonalon a sebesség akár 300 km/h is lehet.
Vasúti kapcsolata más országokkal
• Ausztria – azonos nyomtávolság, eltérő áramrendszer 3 kV DC / 15 kV AC
• Franciaország – azonos nyomtávolság, eltérő áramrendszer 3 kV DC /25 kV 50 Hz AC vagy 1,5 kV DC
• Szlovénia – azonos nyomtávolság, azonos áramrendszer
• Svájc – azonos nyomtávolság, eltérő áramrendszer 3 kV DC / 15 kV AC + kettő keskeny nyomtávú vasút azonos áramrendszerrel
• Vatikán – azonos nyomtáv, nincs villamosítva
• San Marino – keskeny nyomtáv, nincs kapcsolat