Ez idáig ez egy hihetetlen élmény volt, de most már túl sok a jóból.
[Az afrikai vlog 4. epizód]
Afrika távoli, nyugati részében megtalálhatod Mauritánia kevésbé ismert sivatagi országát, és a határainál, Nyugat-Szaharánál egy még elrejtettebb kis várost, Nouadhibou-t. Ez az álmos kisváros egy csodálatos látványosságot rejt, ami feltáratlan marad még a leg-kalandvágyóbb utasok által is. A leghosszabb vonat a világon. Két és fél kilométer hosszú kocsisor vasércet szállítva Zouérat-ból Nouadhibou-ba. Miután kirakják a rakományt a vonat visszatér üresen Zouérat-ból.
[Nouadhibou, Choum, Zouérat. Magas és szétterjedt homokdűnék, az utak rendszerint járhatatlanok]
A célunk az, hogy felugorjunk az egyik üres vagonba, és utazzunk 13 órán át a szaharai sivatagon keresztül Choum faluig, és hogy mindig megálljunk izzadni (megálláskor nincs menetszél).
[9:00 A vonatos kalandunk reggele] Bevásároltunk egy boltban, és hirtelen egy mauritániai fickó , aki csak spanyolul és arabul tud beszélni, odajött hozzánk, és elmondta, hogy ő már utazott e vonattal számos alkalommal, és beszélgessünk a vonatról.
Azt is elmondta, hogy nagyon óvatosak kell legyünk, mert ez (az utazás) elég veszélyes. Fel foglak okosítani Titeket a helyzetről a beszélgetésünk után.
Nos, ezek a fickók nem Mauritániából voltak, hanem Nyugat-Szaharából, ami egyike a néhány országnak, amit hivatalosan nem ismertek el.
Milyen menő teát inni a fickókkal Nyugat-Szaharából.
Igazán barátságosak és nagylelkűek, de azt mondták, hogy ez egy nagyon félelmetes dolog.
A vonatot, amivel holnap utazunk, gyakran kirabolják bandák. Nem vagyok biztos benne, hogy jól értettem, de ha fehér vagy, és ha kamerád van, nagy esélye van, hogy valami rossz fog történni.
Azt hiszem, az igazi kaland most kezdődik. Csak egy gyors ebéd egy helyi étteremben. A tevehús itt ízletes, és jó hogy eljöttünk. Készen kell állunk az indulásra.
Hölgyeim és uraim! Itt az idő életünk legnagyobb kalandjára. Menjünk!
Megvásárolva több liter vizet és némi élelmet. O.K.
A vasútállomáson vagyunk Nouadhibou-ban. Körülöttünk mindenütt csak sivatag van.
Nagyon elhagyatott és magányos, és ezt a videót titokban készítem.
[Felvettem e filmet, megjátszva, hogy csak fotókat készítek]
[Fényképész újra inkognitóban]
Két másik utason kívül, akik a vonatra várnak, öt rendőr van itt velünk, akik azt mondták, hogy tilos itt videót készíteni.
[Tudom, nagyon bátor vagyok]
Várunk a vonatra. Itt nem lett volna szabad videót készíteni, de ez egyszerűen túl érdekes és izgalmas számomra, hogy nem készíthetek videót. (Most már) körülbelül 40 ember van itt, 220 kocsira, és a vonat mindjárt megérkezik, körülbelül 10 percen belül.
Rendkívül izgatott vagyok.
[Menjünk, készítsünk egy kis kávét!]
[Ez hosszú ideig fog tartani, megmondtam]
A kaland megkezdődik.
A show visszatért, nemde?
[Van egy dolog, amit nem tudtatok rólam. Nagyon ügyetlen vagyok.]
Mindenki figyelmeztetett, hogy fel kell vegyem ezt a kendőt a fejemre, mert rengeteg por van a vasérc miatt.
Ha nincs por, lélegezhetek, ha por van, akkor csak ezt fogom tenni és jól vagyok.
Most kerüljük azt a vonatot, ami a másik irányból jött, de túl sok a por a vasércből.
Remélem hallotok, és remélem, hogy nem megy a por a szemünkbe a következő 13 órában. Hűha!
Ideje volt egy mauritániai klasszikus szokásnak, egy erős, édes, fekete teának. Néhány perccel az elindulás után semmi más nem vesz körül, csak a Szahara nyugodt, végtelen hatalmassága és a vasérc pora. Ő nem önkielégítést végez, csak egy teát készít.
Egyszerűen hoztak nekem egy kis teát. Ez életem egyik legjobb élménye, teát iszogatok a helyiekkel ezen a vonaton. Már 3 óra telt el a vonatban, és azt kell mondjam, hogy sokkal jobb, mint amit vártam. Egyáltalán nincs meleg a vonatban, mivel folyamatosan árnyékban vagyunk, és még ki sem raboltak. Habár van két kis probléma:
Az első a por a vasérctől és a homok. Habár viselem ezt a sálat, a szájam és az orrom tele van ezzel a szeméttel. És nagyon kell pisilnem, és nem tudom, hogy hol tegyem. Tanúsítom, hogy milyen szép a szaharai sivatagi éjszaka, körülbelül két vagy három órája, és a csodálatos csillagos ég.
Egészen sötét van már, körülbelül 20:30 (az idő). Nézzétek az eget, csillagok lesznek körülbelül 30 percig, amit igazán nagyon várok. Ez az oka, hogy miért utazunk, az ilyen csodálatos pillanat, mint ez.
Ejha!
A vonat végül is megállt hat óra után egy WC szünetre.
A hólyagjaim már majdnem kipukkantak. Mi a fene baja van az objektívemnek. Oh, ez a homok egyre több lesz.
Az még mindég egy meglepetés, hogy ez a kamera még működik 6 óra után, ilyen állapotok között.
[Choum]
Ez az utolsó videó a vonatról, 1:37 az idő, körülbelül 10 perc múlva megállunk egy kis faluban, amit Choum-nak hívnak. Ki kell ugranunk nagyon gyorsan a vonatból, mert a vonat folytatja útját, így nem tudok tovább kamerázni. Apropó, a csillagok igazán láthatók és szépek, de ez a kamera nagyon-nagyon rossz gyenge fényben. Megpróbálhatjuk.
[Köszönet, Panasonic]
Nem vagyok biztos benne, hogy láttátok-e a képet. Viszlát Choumban!
Végül is megérkeztünk Choumba.
Itt van a szállító eszközünk. Menjünk! Itt vagyunk. Megcsináltuk. 3:00 az idő. Megyünk a Tata-nkhoz (indiai autó), ott kell legyünk reggel 5 órakor.
[Atar a következő célállomásunk]
Igazán pihennem kell.
[Choum, Atar] Nem aludtunk 21 órája, nem ettünk 10 órája, de megcsináltuk. Megcsináltuk.
Vége van. Atarban vagyunk. Jó éjszakát!