[Zene]
[DW-TV Deutsche Welle]
Délidő van Szarajevó fő vasútállomásán, és a boszniai horvát Zdravko Olujic neki kezd valami kalandfélének.
Nem szebb vonattal menni?
Biztos, hogy az. Mibe kerül?
60 bosnyák márka és 60 penny.
Megvásárol egy retúr jegyet Belgrádba.
Ez az első útja a korábbi ellenség fővárosába
[Európai Újság, Zdravko Olujic]:
Remélem a vonat javítani fogja a kapcsolatokat.
Oly sok évvel a fejlesztési eszközének a háborúja után, amikor a szerb erők ostromolták Szarajevót az 1990-es évek elején, Zdravko egyike volt a sok embernek, akiket menekülésre kényszerítettek.
A vasúti szolgáltatásokat érték az első csapások.
Most a 450 sz. vonat elindul Belgrád felé, mint a régi napokban.
A múlttól eltérően a vonat kocsijai most három különböző vasúttársaságtól vannak.
Mindegyik táraság ragaszkodik hozzá, hogy képviselve legyen a vonatban. A háború megosztotta a családokat, az egyik fele boszniai horvát a többiek szerbek.
„Ez az első látogatásom a szerb rokonaimhoz, remélem, javíthatok a dolgokon közöttünk.”
15 évvel a boszniai háború vége után a konfliktus hagyatéka még mindég szerepet játszik a mindennapi életben.
A kalauz Senad Harbinja azt mondja éveken át tartó politikai vitát igényelt, mielőtt a vonat újra megkezdhette a szolgáltatást.
[Senad Harbinja, kalauz]:
„A sors komoly, és a politikusok mindenbe beleavatkoznak, még abba a munkába is, amit mi végzünk, ami csak az, hogy eljuttassuk az embereket A-ból B-be. A politikusok mindig be vannak vonva.”
De most a vonat folytatja a szolgáltatást, az emlékek visszatérnek, a békés múlt emlékei egy egységesített országban, Jugoszláviában, csak egyetlen állami tulajdonú vasút társasággal.
„Esetleg ő megerősíthet, Mirzet-nek van a legtöbb tapasztalata.
[Zene]
[Mirzet Ramic, kalauz]:
Ide hallhasson, valamikor 10, 12 vagy 15 expressz vonatunk volt naponta, Szarajevó – Belgrád, Szarajevó – Zágráb, Szarajevo – Stuttgart. Remélem, hogy idővel láthatunk majd egy visszatérést ehhez, éppúgy mint a régi időkben, az utasaink érdekében.”
[ZFBH = Bosznia Hercegovina Vasúti Szövetsége]
De itt semmi nem ilyen egyszerű.
Csak 7 állomás után áthaladunk egy láthatatlan határon, és belépünk a szerb területre. (Boszniai szerb Köztársaság).
Most a boszniai szerb kalauzokra vagyunk bízva, és ideje lecserélni a Bosznia-Hercegovinai mozdonyt.
A szerb hatóságok ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját mozdonyukat használják erre a szakaszra.
Ez az egyik ok, hogy az utazás három óráig tart, kétszer olyan hosszú ideig, mint a háború előtt.
[ZsRS = Szerb Köztársaság Vasútja]
Ez egy tesztelési munka Zdravo számára, és az indulatok magasra hágnak a másik fülkében.
A boszniai szerb azt mondja, nem tudja elképzelni a közös jövőt.
„A muszlimok és szerbek nem tudnak együtt élni, mint ahogy a horvátok és szerbek sem tudnak együtt élni.”
„ Ostobaságot beszél, teljesen nem értek vele egyet.
A hiszékeny naiv emberek, mint az ilyen okozták a háborút, én a régi államban éltem, amíg ez a szörnyű háború el nem kezdődött. Ez részeg. Ki tudja mennyit kellett vele meginni”
A második mozdonnyal húzva a vonat megtesz egy további 50 kilométert a következő határig, ezúttal Horvátországba, ami viszonylag jól helyreállt az 1990-es évek konfliktusaiból.
Itt az ideje egy másik mozdonyt kapni. A horvát állami vasúti alkalmazottak már várnak. Látom a forgalmistájukat, akinek fontos elvégzendő munkája van.
„Mi csak az állomásokat látjuk mindkét irányban, és hogy mi folyik ott.”
De nincs igazi rajongás a vonattal kapcsolatban.
[Pero Cosic, horvát állami vasúti alkalmazott]
Pero Cosic elmondja, hogy az új kapcsolat bizonyára egy pozitív lépés, de a gördülő állomány egy másik téma.
„A boszniaiak nem képesek rendelkezni elég pénzzel, hogy modernizálják a vonatokat, vagy valaki kibélelje a azzal a zsebüket.”
Ismételten mozdony csere, ami időt és pénzt is jelent.
(horvát mozdony érkezik)
„Elképesztő, ez természetesen nem történik sehol máshol Európában. Ez őrület, újra mozdonyt cserélnek 100 km-en belül. Időt vesztesz minden alkalommal, amikor szétkapcsolod a vonatot.
Ez megváltozhat valamikor, de kétséges, lehet hogy akkor már nem élek.”
De legalább a vonat most már felgyorsul Horvátország korszerű vágányain. Az ország reméli, hogy EU tag lesz két éven belül.
És megpróbál jó benyomást tenni. A horvát rendőrség ellenőrzi az útleveleket, mielőtt a vonat belép Szerbiába.
A következő fülkében a férfi, aki ellenezte az integrációt, megpróbál másokat provokálni a szerb nacionalista üdvözléssel. De a szerb pincérnek más problémája van.
„Mindig szükségem van dinárra, boszniai márkára és horvát kunára a pénzváltás miatt.”
Nem úgy, mint az euró-zónában mindegyik balkáni országnak meg van a saját valutája.
Zdravko azt reméli, hogy ez hamarosan változni fog.
[Zdravko Olujic]:
„Egy kicsit Horvátországról, remélem, hogy az összes ország a régióban a korábbi Jugoszláviából tagja lesz az EU-nak.”
Több mint 10 óra utazás után a vonat végre eléri Belgrádot.
Zdravko izgatott a megérkezés miatt. Négy mozdony és négy kalauz volt útközben.
„Hogy itt vagyok, az igazán valami új a számomra, de remélem, megváltoztatjuk a dolgokat”.
Egy első lépés a vonat mely összeköti Szarajevót és Belgrádot.
Jelentés: Frank Hofman
Kamera: Nermin Fetic / Almir Domanagic
Szerkesztés: Goele Van den Eynden / Eva Zagers
[Európai Újság]