A brit uralom idején két kísérlet is történt, hogy az akkor legmodernebbnek számító kötöttpályás közlekedést bevezessék
Máltán.
Malta Railway]
- február 28-án megindult a vasútforgalom a sziget egyetlen vonalán, amely Vallettát kötötte össze Notabilével.
Az eredeti tervek szerint a vonal elérte volna St. Paul’s Bayt, ám ez sosem valósult meg.
1890-re az üzemeltető tönkrement, a közlekedés megszűnt.
1892-ben a kormányzat indította újra Malta Railway néven.
1900-ban a vonalat egy alagúton át meghosszabbították az Mtarfa melletti Museum állomásig.
A máltai vasút legsikeresebb éve az 1904-1905-ös volt, ettől kezdve a forgalma visszaesett, mivel az autóbuszok gyorsabb
és rugalmasabb összeköttetést biztosítottak.
Hátrány volt, hogy kizárólag személyszállításra épült, javakat soha nem szállított.
1928-ban a kormányzat megkísérelte a vasút privatizációját, ez azonban nem történt meg, és 1931. március 31-én megszűnt
Málta egyetlen vonala.
Eredetileg naponta hét vonatpár járt a vonalon, ez 1913-ra 14-re nőtt.
Összesen 10 mozdonya volt, amelyek közül költséghatékonysági okokból csak 7 üzemelt.
A 63 alkalmazott nagy része hosszú műszakokban (14 óra naponta) dolgozott, nagyon szerény fizetésért.
Állomásai: Valletta – Portes des Bombes – San Giuseppe – Msida – Santa Venera – Birkirkara – Balzan – San Anton –
Attard – San Salvatore – Notabile – Museum